Találkoztam Boszival. Beszélgettünk, és ez rendesen felüdített. Mindig jól érzem magam vele, lehet, hogy azért, mert rokonlelkek vagyunk? Lehet. Nincs kapcsolatom, és akikkel beszélgetek sem olyanok, hogy komolyan venném őket. Barna szemről beszéltem neki, de…
-Tudod, kedves, aranyos pasi, de úgy érzem nem az én értelmi világomban van. Baj, az, ha arra vágyom, hogy a férfi, akit szeretek okos legyen?
-Nem baj, én is mindig arra vágytam, hogy legyen, akivel beszélgetni.
-Hát beszélgetni éppenséggel tudok, de valahogy nem érzem a szikrát. Lehet, hogy velem van a baj.
-Hát persze, hogy veled van a baj. Nem tudod, még mindig nem tudod eldönteni, mit is akarsz. Ez is kéne, az is kéne, de pontosan nem tudod. Neked most egy jó ideig pasi sem kellene. Maradj magadba és elmélkedj, gondold át, mit nem tettél meg az előző kapcsolatodban.
-Hogyan?
-Mi az, ami a legjobban hiányzott az exedben?
-Nem éreztem, hogy szeret.
-Valószínűleg, azért van, mert te sem szeretted.
Már akartam érvelni és mentegetőzni, de nem tettem. Hirtelen belém nyilallt, hogy igaza van Boszinak. Boszinak mindig igaza van. Soha sem szerettem eléggé őt. Mindig arra gondoltam, hogy majd megszeretem. Csak néztem rá elképedt pofával.
- Na látod, amit adtál, azt is kaptad viszont. Az egy dolog, hogy megtetted azt, hogy szerepet játszottál, de ugyanakkor ő is szerepet játszott neked. Ha jobban szeretted volna, akkor most nem lennél elválva. Mindig magunkból kell kiindulni.
- Ez van, már nem változtathatom meg, csak esetleg jóvátehetem. És pedig úgy, hogy nem fogok egy olyan kapcsolatba beleszökni, ahol nem érzem azt, hogy tényleg teljes szívemből szeretem. De mi van, ha nem is tudok szeretni?
- Ne izgulj, én mondom neked, tudsz te szeretni. Nagyon is. Amikor majd eljön, még magad is meg fogsz lepődni, hogy mennyi érzés tud lenni benned.
- Tudod, mindig több tervet készítek magamnak, arra az eshetőségre, ha az első nem jönne be.
- No látod, ez itt a baj. Ne készíts, csak egyetlen egy nagy tervet, de a mellett tarts ki. És akkor, valóra fog válni.
Boszi is elvált, hét évvel ezelőtt, mindent kipróbált, de végül rájött, hogy a volt férje, Péter az ő egyetlen lelki társa, akitől úgy sem tud teljesen elszakadni.
-Most visszakapom mindazt, amit adtam volt neki. És hidd el nekem, hogy nagyon fáj. De akkor is kivárom, amíg visszatér hozzám. Addig is rendbe szedem az életemet. Nincs több kiruccanás, nincs több affér. Most is megismertem egy kedves úriembert, nagyokat tudtunk beszélgetni, de annyi. Házas, és hiába állítja nekem, hogy már régen nincs köze a feleségéhez, akkor sem fogok semmilyen kapcsolatba belebonyolódni egy házas emberrel.
-Nem azt én se, megfogadtam, hogy nincs házas ember. A házas ember, úgysem tartozhat soha hozzád. Még a többi is bizonytalan, de ezek teljesen reménytelen ügy.
-Én már tudom, hogy előbb-utóbb ki fogok békülni Péterrel. Mi ketten vagyunk egy egész. Ezt ő is érzi, de még nem tudja annyira biztosan, mint én.
-De mi lesz, ha mégsem jön össze. Van egy B. terved is?
-Na látod, ezt mondom neked. Azzal, hogy B. tervet készítesz, elrontasz mindent. Nincs B. terv. Az A. tervre összpontosítok, de arra egészen. Nem tudod elhinni, milyen erősek a gondolataim.
Jöttem hazafelé, és közben mondogattam magamban, akár egy mantra dalt, akár egy törvényt.
-Nincs több B. terv.
"A gyűlöletet nem lehet gyűlölettel legyőzni.
A gyűlöletet csakis a szeretet győzheti le.
Ez örök törvény." Buddha