Nem szoktam csúnyán beszélni, mégis néha kijön a számon egy-egy olyan kifejezés, amihez negatív érzések párosulnak. Tudom, hogy nem jó, de ez van. Nekem is szabad néha kiborulni, nekem is szabad néha…

Utólag általában megbánom, de van úgy, hogy már nem lehet jóvátenni.

Férfiak. Örökös téma ez. A nők és a férfiak közötti különbség, meg az, hogy se veled, se nélküled. Én soha nem tagadtam. Szeretem a férfiakat. Úgy ahogy vannak. Egyesek erősek, vagy annak akarnak tűnni, mások gyöngék, vagy gyöngédek. Vigyázat, a kettő nem ugyanaz. De most nem arról szeretnék beszélni, amit szeretek a férfiakban, bár arról is fogok, ha nem most, akkor máskor.

Mi az, amit nem szeretek a férfiakban?

Amikor az előző kapcsolatukat osztják, amikor részletesen elmesélik neked, hogy milyen volt az előző. Az még hagyján, amikor szidják, vagy amikor ráhárítanak mindent, de még ennél is csúnyább dolog, amikor úgy beszélnek róla, mintha ő lett volna a tökéletes nő. Ha ezt mondják neked, mielőtt lefeküdtél volna, még hagyján. Titokban azt akarják közölni veled, hogy mik a vágyai. De mivel, hogy esetleg nem mondják, vagy szégyellik elmondani konkrétan, úgy adagolják be, hogy:

-Képzeld ezt csinálta, vagy azt, velem…de aztán nem felejtik odatenni, hogy azért jó volt. Meglepte őket, de hihetetlenül jó volt. Ez csak azért rossz, mert tudatosan, vagy tudattalanul megfelelni akarsz, és csak azon veszed észre magad, hogy nem is úgy viselkedsz, amilyen vagy, hanem megpróbálsz olyanná válni, mint akiről beszélt neked.

Ez a megfelelési kényszer majdnem minden emberben ott van. Észre se veszed, és máris szerepet játszol. Pedig ha nem vagy önmagad, akkor nem is vagy boldog.

Az ilyen kapcsolatok el szoktak laposodni, vagy legjobb esetben baráti kapcsolattá avanszálnak. Leszel egy jó lelki szemetes, akinek mindig ki tudja önteni, hogy már megint jól átvert az a bizonyos hölgy. De közben eszébe sem jutna, hogy te is hölgy vagy. Nem, mert te más vagy. És te be is veszed ezt a maszlagot.

De hogy tovább menjek, ennél még durvább az, ha mondjuk, már voltál vele, és ahelyett, hogy azt mondaná, milyen csodás volt veled, és hogy kíván, és hogy folyton csak rád gondol, fogja magát és átdob neked egy képet az előtted levő csajával. De nem is akármilyen képet, hanem egy meztelen, vagy félmeztelen, olyan pózba, hogy arra gondolsz, vajon a hölgy tudja, hogy ki lett szolgáltatva. Hogy az, akibe teljes mértékben megbízott, mindenkinek mutogatja a képét. Nos ezekre szoktam azt mondani, hogy FASZFEJ. Sajnos más jelzőt, valami szebbet nem találtam rájuk. Rosszabbat tudnék, de azt mellőzőm. Az ilyen faszfejektől menekülni kell. Amilyen gyorsan csak tudtok. Mert hiába várnád, hogy esetleg megváltozik, vagy esetleg bocsánatot kér. Ó, nem. Nem is érzi, hogy ő valami rosszat tett volna. Te vagy, és te leszel mindig a hunyó.

Az ilyen férfitől soha nem fogsz tiszteletet kapni. Ha pedig a párod nem tisztel, akkor hol beszélünk itt szeretetről? Az ilyen férfi, szerintem még magát sem tudja kellőképpen tisztelni. Gátlástalan és még élvezi is. DE meddig?

Ameddig neki is be nem nyújtja valaki a törölközőt. Akkor esetleg elgondolkozik.

Nos ezek és az ezekhez hasonló férfiakat nevezem faszfejnek. Nem a szívükkel, nem az agyukkal gondolkoznak, hanem az alsó felükkel. Bizonyára vannak hölgyek, akik az ilyen pasik vonzanak, én inkább kihagyom.

Aztán ott vannak az anyukám fiacskája. Akik soha nem tudnak, és nem is akarnak felnőni. NO, azért hiba ne essen, mert ez nem azt jelenti, hogy ők a kicsi és vézna férfiak. Neeem. A legtöbb esetben magas, jóképűek, sármosak, és olyan mackósak. Szeretem a mackós férfiakat. De az anyukém fiacskájától egyenesen kiráz. Nem akarom az anya szerepét játszani egy meglett pasival, akitől inkább azt várom el, hogy döntsön az ágyba és értse a dolgát. Hogy mi az ismertető jelük az ilyeneknek? Nos, elmondom, én hogyan látom.

Először nagyon tudnak udvarolni. Exem három éven keresztül udvarolt. Nagyon romantikus volt, egyenesen imádtam. De amikor meghódítottak, és végre te is nagyon kedves vagy vele, és viszonzod a szeretetét, hirtelen minden megváltozik. Már nem udvarol, hanem el kezd durcáskodni, hisztizni, és mindig elvárásai vannak. Már nem ízlik neki a főztöd, már nem vagy te a legszebb, a legjobb, a legokosabb, ami ezelőtt voltál, és ha nem vigyázol, könnyen akár hülye picsa is lehetsz. Ő az, aki folyton panaszkodik, csak akkor van szex, amikor neki kell, és olyankor mintha játékszere lennél. Dicsérned kell folyton, hogy milyen jó fiú ő, de nem csak az ágyban, hanem mindenütt. Ha megjavít valamit a házban, akkor mindenki kell tudja, hogy ő a példaférj és minta apuka. Nem baj, ah életében egyszer cseréli ki a pelenkát, arról mindenkinek mesélni fog, sőt elvárja, hogy te meséld el. De azért ha mesélsz, durván a szavadba vág, és azzal akar jóképű lenni, hogy téged, a feleséget zavarba hoz a barátok előtt. Hogy mindenki lássa, te mennyire hülye és tökéletlen vagy, de ő, ő az igazi. De az anyuka még most is dugipénzt ad nekik, amikor már régen fel kellett volna nőni, és ne próbálj az anya és közé állni, mert te fogod a kurtábbat húzni.

Ja, és még azt is elfelejtettem, hogy ezek a férfiak, szeretik, ha a KA betűvel becézik őket. Lajoska, Ferike, Bercike, Marcika, Antalka, és még tudomisénKA.

Na de itt meg is állok, mert tovább nincs. Még sok féle férfi van, mint ahogy nő is, de azokból nekem nem volt részem. De lesz. A következő férfi az életemben olyan lesz amilyen kell, hogy legyen. Tisztelni fog, és én is tisztelni fogom. Elismeri a jó tulajdonságaimat, és szereti a hibáimat, mint ahogy én is az övéit. Érezni fogom, hogy fontos vagyok a számára, a legfontosabb, mint ahogy nekem is fontos lesz a számomra. A legfontosabb.

Úgyhogy, kedves nőtársaim, három férfit kell kerülni, ahhoz, hogy igazán reményetek legyen a jó kapcsolatra.

A faszfejeket, az anyuci fiacskáját, és a házasembereket. Nos a harmadik a legveszélyesebb. Ne feledd el, soha nem leszel számára első, csak harmadik vagy negyedik, vagy, vagy. Ha igazán szeret, tegye rendbe az életét, és azután jelentkezzen. Addig megmaradhatsz a barátja, a lelki társa, de NO SZEX. Ne akard, hogy érted váljon el valaki, mert amit adsz, azt vissza is kapod, és értékeld többre magad annál, hogy a játékszere legyél egy olyan házasembernek, aki csak egy kicsit szórakozni, akar.

Én nem ítélkezem senki felett. Ha te mégis ezt az utat választod, akkor annak oka van. De tudnod kell, soha, de soha nem leszel igazán boldog, és öreg korodra, nem biztos, hogy az a férfi, akiért feláldoztad magad, megfogja a kezed. Csak egyet tudok mondani. TE vagy magadnak a legfontosabb. Az kell, hogy legyél.

Szeresd felebarátodat, úgy, mint temagadat.

Hogyan akarsz engem szeretni, ha magadat nem szereted? Hogyan vagy hiteles akkor?

Kérdeznéd, hogy miért mondom ezt el? Mert ott van a kis barátnőm, aki csodálatos asszony, és szép és kedves, de boldogtalan, mert évek óta hitegeti párja, akivel együtt él, hogy elválik és összeházasodik vele. De milyen az az élet, amikor minden szombat vasárnap magányosan töltöd, amikor az ünnepek nélküled telnek el neki, amikor mindennap várnod kell, jön vagy nem? Szeret vagy nem? Megfelelek, vagy nem?

Beszélgettem boszival, innen indult az egész gondolat, amiről most beszélek neked.

Boszi belátta, hogy mekkorát tévedet. Én azt mondom, hogy nem kell eltúlozni mindent.

Erre már nem válaszoltam semmit. Mindig jobban látjuk a kinti dolgokat, legalábbis azt hisszük. Örülök Boszinak, hogy jó irányban változott, hogy felfogadta, többet nem játszadozik senkivel. De meddig? Azt mondja, csak ő szereti Pétert, és Péter is rá fog jönni erre. De kérdem én, az igazi szeretet az, amikor akkor is kapaszkodsz valamiben, amikor már rég eldobtad magadtól?

-Amennyire nő megalázhatott férfit, annyira aláztam én meg őt.

-Mégis elvárod tőle, hogy megbocsásson.

-Igen, mert szeretem.

Nem tudom, ki kit szeret jobban? Én azt hittem, hogy ha igazán szeretünk valakit, el is tudjuk engedni. Azt hiszem én, szerettem igazán, amikor elengedtem Holdsugárt, amikor nem harcoltam érte, mert rájöttem, hogy ebben az életemben soha nem tartozhat hozzám. De az is lehet, hogy csak azért tudtam elengedni, mert éreztem, ő soha nem tudná viszonozni az érzéseimet. Nem úgy ahogyan én szerettem volna. De az is lehet, hogy őt sem szerettem annyira. Azt mondják az igazi szerelmet, nem lehet elfelejteni. Az igazi szerelem a sírig elkísér. Lehet, hogy én akkor soha nem voltam szerelemes? Csak azt hittem?