Bassza meg! Leírok egy egész hosszú gondolatsort, bemásolom, és mi történik?Na mi? Eltűnik az egész, mintha sose lett volna. Nincsenek véletlenek, szoktam mondogatni, de akkor mivel magyarázhatom ezt. Aztán már nem is dühöngök. Lehet, hogy jobb így? Jobb, de kinek? Mért…

 Úgy érzem magam, mint aki sodródik az árral. Mintha nem is lenne már akaratom. Teszem a dolgom, és hagyom, hogy történjenek körülöttem, csak úgy, érzések nélkül. Reggel a legnehezebb, amikor fel kell kelni. Már megint egy nap? Már megint egy nap, ami tele van kötelességgel…