229.csodás nap
2011. június 11. írta: anyacska7

229.csodás nap

 

Az emberi gyarlóságot jobban elfogadjuk, sőt elnézőek tudunk lenni iránta. Néha ugyan ítélkezünk, port hányunk mások fejére, de alapjában véve megbocsátjuk, mielőtt ítélkeztünk volna.
Azonban, ha valaki különb és jobb, mint mi, akkor azon vagyunk, hogyan tehetnénk tönkre. Az emberi irigység talán az egyik legnagyobb bűnök egyike. Sokszor nem tehetsz semmit ellen, mert akaratod ellenére fészkeli be magát szívedbe, kéretlenül érkezik, majd uralja egész testedet. A megbocsátás és elfogadás az egyetlen ellenszere.
Pünkösd van. Ma volt Csík Somlyón a pünkösdi búcsú. Érdekes időjárásnak lehettem részese, de már szinte megszoktam, hogy búcsú idején bármire lehet számítani.
Reggel még elinduláskor szinte mosolygott a lelkem. A várost, a tájat köd borította. Ha köd van, akkor általában szép időre lehet számítani. Azt hittem ez is csak olyan köd, mint amilyen szokott lenni. Mint amilyen a Csíki medencében szinte mindennapos a világ kezdete óta. Vagy legalábbis a tatárjárás óta. Egy legenda szerint a tatárok dúltak egész Erdély területén, amikor elérkeztek a Csíki medencéhez. Azonban amikor lenéztek a völgyben semmit, nem láttak, mert a völgyet elborította a sűrű köd.
-Na fiúk, itt a világ vége, innen már vissza kell fordulni. -morfondíroztak a tatárok, és így megmenekült a pusztulástól Csíkszereda és környéke.
-Biztosan ma szép idő lesz, nézd csak milyen köd, van. Amikor ilyen köd van, azon a napon szép időre lehet számítani. Barna szemnek mostam ezt, ugyanis eljött velem a búcsúra. Nem hívtam, csak beszélgettünk. Mindenféle dolgokról, amikor éppen ráértünk.
-Tetszik nekem, ami a fejedben van. De az egyre jobban.
Ez volt az egyetlen bók, amit tőle kaptam.
Eljött a búcsúra. Azt nem tudom, hogy inkább értem, vagy inkább a búcsú miatt, de tény, hogy itt van. Így aztán elmentünk a búcsúra, hiszen ő még soha nem volt ilyen keresztény búcsún. Tévedtem. A köd miatt tévedtem. Nem az a köd volt, ami szokott lenni. Szuszog a föld, és párolog a meleg. A sok eső lehűtötte a levegőt, de a föld meleg. A meleg azonban felfelé száll, a hideg, pedig leereszkedik. A nedves pára, ami a fölről emelkedett fel, az tévesztett meg. Hiszen a köd is ehhez hasonló. Mire kiértünk nagy nehezen a templomhoz, már hétágast sütött a nap. Lassan vetkőztük le a ruháinkat. Én még örvendtem is, hogy nem hoztam több ruhát, hiszen már a hátizsákom is melegítette a hátam. Barna szem kicsit húzódozott a dombtól, hiszen nincsen szokva ekkora gyalogoláshoz, de végül is elindultunk. Szuszogva, közbe megállva, de feljutottunk a dombra. Gyönyörű volt a kilátás, megérte az egész fáradságot.
-Látod igazam volt? Gyönyörű időre lehet ma számítani.
-A nagy meleg kifog velünk, nem lesz árnyék hová elhúzódni.
-Hoztam az ernyőt, azzal majd védekezünk.
De amikor végre kiértünk a dombra, ahol a misét tartották, hirtelen a semmiből sötét felhők kerekedtek, és amíg felocsúdtunk volna, olyan zápor vágott nyakon, hogy szólni nem tudtunk a meglepetéstől. Aztán elállt.
-Á, csak egy kis zápor, meg akart ijeszteni minket.
De ki sem mondtam jól, mire igazi felhőszakadás fogadott. Mindenki bőrig ázott, és nem akart megállni. Egész mise alatt szakadt az eső. Tetőtől talpig megáztunk. Amelyik felem nem ázott annyira azt felverte a sár. Koszos, vizes voltam és fázni is kezdtem. Már akkor bántam, hogy mért nem vittem magammal több ruhát. Akik már régi búcsúba járók tudták, hogy milyen időjárásra lehet számítani. Előkerültek a gumicsizmák és a hosszú nylonkabátok. De az olyanok, mint mi áztunk keményen.
Mégis azt mondom, örülök, hogy elmehettem, és egyet imádkozhattam ott, azon a szakrális helyen. Amikor a tömeg egyszerre mondta ki az áment, szinte beleborzongtam, olyan csodálatos energiákat éreztem körülöttem.
Vannak dolgok, amik tetszenek, és vannak, amik nem. De el kell tudni fogadni. A legfontosabb a hit. Ha a hitemet megerősítem, akkor Isten is megsegít. Ahogyan a mondás is kifejti.
Segíts magadon és az Isten is, megsegít.
Aztán elállt az eső és újból fújni kezdett a szél, majd a nap is próbálkozott, de már elgyengült erővel, mintha már belefáradt volna abba, hogy folyton felszárítja a talajt, de az eső újból eleredt. Minden volt ezen a napon, eső is, meleg is, napsugár is, köd meg pára és mindenütt nagy-nagy sár. Mégis azt kell mondanom, hogy csodálatos nap volt. Jól éreztem magam.
Köszönöm Uram ezt a csodás napot.

A bejegyzés trackback címe:

https://segitseganyavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr542976330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása