Hááááááááát ez az utolsó tánc nagyon leizzasztott. A többi vizsgáim ehhez képest pipepurc volt. Nem tudom, hogyan sikerült, hiszen csak hétfőn kapjuk meg a választ, de remélem annyit írtam, hogy tanítani tudjak. Imádkozom. Amikor bementem a teremben erősen koncentráltam. Tudtam, hogy tanultam, éppen eleget, de azt is tudtam, hogy a rövid idő alatt, nem tudtam úgy átvenni az anyagot, ahogyan szerettem volna. Hogyan is lehetne jól átvenni egy kilenc-tíz könyvből álló anyagot alig másfél hét alatt. De azért nem panaszkodom, örvendek annak, hogy elmentem, és hogy túl vagyok rajta. Jobban is sikerülhetett volna, ha mondjuk egy Eminescut kapok, vagy éppen a Luceafar-t hiszen az a kedvencem, de hát nem. Blagat kellett összehasonlítani Arghezivel. Nos azt tudtam, hogy mindkettő erős nagy szeretettel használta az élet-halál, vagy inkább halál és haldokló motívumokat, így aztán ezt lovagoltam meg, de bizony, amikor idézni akartam a verseiből lapszuszom támadt. Ott volt a nyelvem hegyén csak éppen nem jött ki. Ne pisolyogj, tényleg így volt, és nagyon mérges voltam önmagamra.

De túl vagyok ezen is, és köszönöm Uram, hogy megsegítettél. Most egy kicsit lazítok, aztán megint nekifogok a terveim megvalósítására.

Egy pár napon keresztül azonban takarítani fogok. Már nagyon ráfér a házra, a szalonra és még talán az én lelkivilágomra is egy alapos nagytakarítás.

Kitakarítom a lakást, majd elrendezem a szalont, a nyáron meszelni is akarok.

Szellőcske barátnőm megígérte, hogy segít, és szépen kidekorálom meszelés után. Valami művészi rajzot is fogok festeni a falra, hogy jobban feldobja majd.

Ajaj, máris tele vagyok új tervekkel. Pörög az életem és ez nagyon jó. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Lejárnak a jó dolgok is, és lejárnak a rosszak is. Talán nem kell túl mélyen, túl érzelmesen venni semmit, akkor meg könnyűnek, vagy legalábbis könnyebbnek tűnik minden.

Mindent, amit lehet, elolvastam, minden, amit csak lehet, megtanulom, és mondhatnám, Ó Uram én mindig jó vagyok, miért nem ér engem a szerencse? Az jut akkor eszembe, hogy mi is a jóság? Ha én azt hiszem, hogy jó vagyok, attól még nem biztos, hogy az is vagyok.

Inkább azt mondom magamról, hogy alapjában véve egy jóindulatú ember vagyok, aki nem akar mindenáron másokat megváltoztatni, és nem akar minden áron valamit jobban tudni, mint más. Egy olyan ember, aki az elméletet lassan már nagyon jól tudja, de a gyakorlattal még mindig bukdácsol. Hogy miért? Nem tudom. Valamit, valamit mégsem teszek jól.

Fáradt vagyok, a mai nap fárasztó volt, de nem, mert sokat dolgoztam, hanem mert idegesítettem magam. A munka, a fizikai munka soha nem fáraszt ki annyira, mint a szellemi munka, vagy ami még jobban a stressz.

Amikor egy tervnek vége van, úgy érzet magad boldog vagy, ahogyan Balog Béla mondaná. De csak addig, amíg egy újabb terv nem veszi helyét az előzőnek. Az üresség se jó sokáig, mert olyan, mint a poshadt víz, egy idő után már nyomaszt. Olyankor kitalálsz mindenféle őrültségeket és próbálod bebonyolítani a kitisztult szituációt.

Különös beszélgetésem volt a tegnap egy újdonsült ismerőssel. Olyan igazi baráti beszélgetés. Mondtam már nekem, hogy sokszor az emberek úgy kinyílnak nekem, mintha ezer éves barátság lenne köztünk. Talán, mert érzik, hogy nem élek vissza a bizalommal. Bizalom, milyen súlyos szó, olyan kicsit, mint a szeretet, meg a szerelem. Súlyos, de ugyanakkor nagyon törékeny is.

Pótmama szokta mondogatni, hogy ha nem bízol meg senkiben, akkor nincsen baj, nem érhet fájdalom, vagy bánat. Hát igen, ez is egy fajta megoldás, lehet, hogy ezt kell én is alkalmazzam?

Csak a jó dolgokra összpontosítok, de nem lehet csak a jót kiválasztani, amikor jön, minden jön. Olyan ez is, mint a paszulyválogatás, magamnak kell kiválasztanom a jót, és elengednem a rosszat.

Azt mondják sokan, tervezz magadnak szép életet, kívánj sokat és légy merész.

De nem minden álom egyforma, szerencsére. Én annyi gazdagságot kívánok magamnak amennyit el birok viselni, és annyi szeretetet, amennyit viszonozni és elfogadni.

Jaj Boszi, már megint filozól, már megint agyalsz???

Kell ez nekem???

Kell, néha kell.