Dühös vagyok nagyon. Sokszor haragudtam még, de most dühös vagyok. Mindenre és mindenkire dühös vagyok. Dühös vagyok Istenre, amiért ennyi megpróbáltatást oszt rám, dühös vagyok magamra, amiért gyenge vagyok és tehetetlen. Dühös vagyok a gyerekemre, mert lóg az iskolából, mert hazudik, mert csúnyán beszél, mert nem fogad szót. Dühös vagyok a tanárokra, mert nem tudják megoldani a helyzetet és folyton nyavalyognak, dühös vagyok az egész világra.

Legszívesebben kirohannék a világból. Néha olyan mellkasi fájdalmaim vannak, hogy alig tudok levegőt venni. Minden könyvet kiolvastam, minden okos embert meghallgattam, de senki és semmi nem tudott rajtam segíteni. Szép lassan megbolondulok és akkor már dolgozni sem fogok tudni. Érzem, ahogyan kicsúszik a talaj a lábam alól.

Istenem, Istenem, mért hagytál el engem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!