Mit írjak? Mennem kéne dolgozni, de ma nem fogok csak később. Orvoska el kell, költözzön, és én megígértem neki, hogy segítek a költözésbe. Ő is olyan, mint én. Folyton keresi önmagát, de nem találja, még annyira, sem mint én.

-         Elmúltam 36 éves és most látom, hogy semmit sem csináltam az életemben.

Egész életemben csak tanultam és dolgoztam. Most is csak azt csinálom. 36 éves és még szűz. Nagyon sajnálom szegénykémet, igazán jó volna neki egy férfi, aki egyszerre tud gyengéd és figyelmes lenni vele, de aki el tudja fogadni vékonyka, kicsit fiús alkatát. Mert nő ő azért, és tudom, hogy egy férfire vágyik. Nagy őzike szemével, amikor rám néz, látom benne a szomorúságot. De nem tudok segíteni rajta. A falakat ő kell, lebontsa, nem én. Orvosnő, nap, mint nap másokon segít, de magával nem tud mit kezdeni. Senki nem tanította meg, hogyan kell élni, én próbálok segíteni rajta, de vannak dolgok, amiket én sem tudom elmondani. Nincsen senkije, nagyon egyedül van, és látom, hogy mennyire szomorú az élete. Még a kacagása is hamisan cseng. Egyre jobban építi maga köré a falakat, és én nem tudok segíteni rajta.

Magamon se tudok segíteni, pedig körülöttem pörög az élet, és mégis.

Kértem Istent, hogy küldjön nekem segítséget, és azt hiszem meghallgatta a kérésem.

Hapi egy olyan ember, akihez hasonlóval még soha nem találkoztam. Túl sokat aggodalmaskodom, túl sokat sírtam mostanában. Lassan a könnyeim is elmúlnak, elég már az önsajnálkozásból, elég már a szomorúságból. Hapihoz járok a fiammal kezelésre. Hapi pszichológus. Nahor is az, de bújjon el mellette. Nahornak volt egy csúnya megjegyzése, azóta eltávolodtam tőle. Azt mondta, szabaduljak meg a fiamtól, adjam be javító intézetbe. Egy anyának ezt mondani, olyan mintha valakinek azt mondanád, vágasd le a kezed, mert nincsen rá szükséged.

Hapinak nagy türelme van Okoskához. Nagyon sok felfedezést tett, amióta hozzá járunk. Többek közt azt is, hogy Okoska balkezes, de át volt szoktatva jobb kezesre. Ez meglepett engem is, mert én nem emlékszem, hogy valaha is balkezes lett volna.

A múlt héten végig lógott az órákról, és én, amikor csütörtökön megtudtam, nagyon felháborodtam. Megígérte, hogy menni fog az órákra.

Hapi eljött hozzám és beszélgetett velük. Azt mondta ez vészhelyzet, és ezért nem kért pénzt. Azt is mondta, hogy meg kell törjön a jég, és akkor majd minden helyre alakul. Szeretnék hinni neki, nagyon szeretnék hinni. Végre értelmes tanácsok, értelmes útmutatások, amin el lehet indulni. Fékeznem kell magam. Nem használhatok semmilyen negatív jelzőket vele szemben, és van három szó, amit ki kell, töröljek a szótáramból.

1.Megpróbálom

2.Akarom

3.Kell.

Ezek helyett inkább a szeretném, szót fogom használni.

Én csak a tükröt tartom.

Ezek szerint, minden, ami zavar az bennem van. Többször is mondtam neki, hogy ami a legjobban zavar Okoskában, az, hogy nincsen felelősség érzete.

Ezek szerint bennem sincs felelősség érzet?

Ezen gondolkoztam sokat, de valahogy nem tudom elfogadni. Lehet, hogy volt időszak, amikor menekülni akartam a gondjaim elől, de az, hogy felelőtlen lennék, azért nem tudom elfogadni. Talán az, hogy túl sokat aggódom, túl sokat szeretnék? Minden anya a saját gyerekének a legjobbat akarja. Én is azt szeretném, ha jól tanulna, ha megtalálná a helyét az életben. Ha érezné, hogy rám mindig számíthat.

Ami a legjobban aggaszt, hogy látom rajta azt a „nincs kedvem semmihez” hozzáállást. Ebből az állapotból szeretném kiszedni az én drága gyermekemet. A másik dolgok, meg az, hogy ahányszor megígér valamit, azt mindig megszegi. A tegnap is úgy elcsatangolt, hogy azt se tudtam merre jár. Majdnem egy órán keresztül kerestem betegen. Olyan beteg voltam, egész nap feküdtem. Pénteken éjjel szülinapoztunk egy újdonsült barátnőnél. Csupa lányok voltunk, vagy 15en, de nagyon jó volt, jó volt a hangulat is. Azt hiszem bezabáltam. Finomabbnál, finomabb ételek voltak, Nócyka érti a módját, hiszen ezzel is foglalkozik. De ami azt hiszem a hab a tortán volt, az, hogy belaktam pörkölt mandulából. Nagyon jól esett, de másnap már úgy ébredtem, hogy nagyon rosszul vagyok. Hapi jött utánunk, már ő is látta, hogy nem érzem jól magam. Az autóban elkezdtem hányni, szerencsére ki tudtam hajolni, és nem a kocsit töltöttem meg. Nála lemosakodtam és megittam egy teát, de csak rosszul éreztem magam. Egész nap feküdtem, ment a hasam és hánytam. Még egy korty víz se ment le a torkomon. Nagyon régen nem voltam ilyen beteg. Az egész szervezetem, az egész testem fellázadt. Kincsem egy arany gyerek. Elment helyettem bevásárolni, aztán mondtam mit kell, csináljon, és az én drága gyermekem ebédet főzött. Igaz én meg sem kóstoltam, de az illatokból éreztem, hogy jól sikerült.

Igyekszem a régi kerékvágásból kikerülni egy újabba, de nem könnyű. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz.

Azért nem bánom, hogy elindultam ezen az úton. Nem bánom, hogy elváltam és hogy próbálok egy új életet magamnak kialakítani. Szeretem a kihívásokat, néha ugyan nagyon elereszkedem, ilyenkor megrángatom magam a galléromnál fogva. Fel, fel, ne hagyd magad el, menni kell előre. A cselekvés a hajtó erő.

Sokat, nagyon sokat változtam az utóbbi időben. Mintha mélyebb lettem. Az értékrendem is egészen megváltozott. Tudom, hogy egy anyagi világban élek, és azt is tudom, hogy a pénz az, amire szükség van, de már ennél fontosabbak az érzések, a gyerekeim és a barátok. Sok barát van körülöttem, de igazi barát kevés van. Mindennél fontosabb lett a családom, ezért harcolok, hogy mi hárman összekovácsolódjunk, hogy a két gyerekem szeresse egymást, hogy érezzék a biztonságot mellettem.