Mit írjak? Mennem kéne dolgozni, de ma nem fogok csak később. Orvoska el kell, költözzön, és én megígértem neki, hogy segítek a költözésbe. Ő is olyan, mint én. Folyton keresi önmagát, de nem találja, még annyira, sem mint én. -        …

 Van, úgy hogy eldöntöm, jó napom lesz ma. A tegnap is jó napom volt. Hálás is vagyok ezért Barátnénak, hogy elhívott magával biciklizni. Istenem, de rég nem bicikliztem. Alig tudtam kimenni a Szejkére a hágón. De végül kimentem. Igaz még most is fáj az izomláztól a…

 Ha olvasod a régebbi írásaimat, akkor már tudod, hogy két gyerekem van. Kincsem, a nagyobb, és Okoska a kicsi. Sokat írtam Okoskámról, kevesebbet Kincsemről. Ez nem jelenti azt, hogy Kincsemet nem szeretem, csakhogy vele közelről sincs annyi gond és baj, mint Okoskával. Ma mégis…

 Egész nap esett az eső. A gépem is vacakol, ha valóban írni akarok és egyre többet, nem lesz jó ez a kicsi laptop. Néha kétszer háromszor is újra kell, üssek egy-egy betűt, mintha beragadna. Vagy az van, hogy a gondolataim gyorsabbak, mint az ujjaim? Nem tudom. Annyi mindenről…

 Emlékek, szépek és csúfak, jók és rosszak, mind az enyém és én szeretem őket. Mindegyik tanít valamire, mindegyik építi lelkem, készíti valamire. Néha csak behunyom a szemem és újra, meg újra átélem őket és igen, érzem, ahogyan lüktet bennem az élet. Azt mondta a…

 Csoda, már pedig van, én mondom neked, csak nem úgy, ahogyan te akarod, hanem csak úgy, jön az magától, csak vágynod kell rá. Fáradt vagyok, de nem a munka fárasztott el ma, hanem az emlékezés. Miért teszem? Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, de le kell írjam…

 Szürke, koszos város, mégis az enyém. Ott élek, ott kell a nap számomra mindennap, ott nyugszik le. Én meg csak várom, hogy egyszer majd felnövők. Az egész gyermekkorom egy állandó várakozás volt. Vártam a csodát, hogy egyszer majd eljön értem is valaki, akinek nagyon fontos…

 Az első csók, hmm, azt nem lehet elfelejteni. Hogy most mért is nosztalgiázok?Talán, mert az évek során megtanultam minden kis örömet, minden kis élményt megőrizni, értékelni, örvendeni neki. Talán, mert soha nem múlt el az az érzés, és még azóta is várom, hogy egyszer…

 Egy előbbi részben meséltem, hogyan kerültem én a Tündérkertbe. Nem akartam onnan elmenni és könyörögtem Angyalnak, hogy engedje, meg maradhassak. Ő megengedte.Így maradtam ott az én drága Angyalomnál. Papírok nélkül formaságok nélkül fogadott örökbe. Amikor már nem is…