Csoda, már pedig van, én mondom neked, csak nem úgy, ahogyan te akarod, hanem csak úgy, jön az magától, csak vágynod kell rá. Fáradt vagyok, de nem a munka fárasztott el ma, hanem az emlékezés. Miért teszem? Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, de le kell írjam gondolataim, el kell mondanom neked, mielőtt meghalok, mert akarom, hogy tudd, pontosan tudd, milyen voltam. És elmond majd az unokáknak, gyerekeknek, bárkinek. Ígérd meg nekem, ha én már nem leszek mesélő, leszel te is, és tovább adod a szót, tovább viszed a szeretetet, mert csak az számít. A szeretet az, amire vigyázni kell, akár egy fáklyaláng, vigyázni és tovább adni. Az nagyon fontos.

Sírva ébredtem ma, régi dolgokról álmodtam. Lucián jött el álmomban de nem mondott semmit, csak nézett rám szomorúan és én hiába kérleltem nem válaszolt. Nem az fáj, ha valaki elmegy és elbúcsúzik, ha valaki azt mondja kész vége, mától már nem is szeretlek, mától már semmit sem számítasz nekem, de az fáj, ha úgy megy el, hogy nem is búcsúzik, ha nem mondja, hogy visszajön vagy sem, és én állok a tudatlanságban, és hiába várom.

Sírva ébredtem, talán, mert hiányod átjár, akár a huzat a házat, talán, mert elfelejtettem becsukni utánad a kaput, talán, mert maradt még egy kimondatlan szó, vagy egy utolsó csók, nem tudom. Úgy mentél el, mint Lucián, és nekem most is fáj a szívem. Tudom, hogy te sem akartál elmenni, de én gonosz voltam veled, nem lett volna szabad azt tennem. És most fáj. Nagyon fáj, kérlek, bocsáss meg nekem, bocsáss, meg amiért olyan esendő vagyok.

Amikor ilyen szomorú szívvel ébredek keményen kell összpontosítsak, hogy ne hasson ki az egész napomra. Nem, nem akarok egész nap szomorú lenni. Letusolok, tornászom és közben arra gondolok, hogy ma csoda vár rám, ma valami nagyon szép fog történni. Akkor elolvasom leveleim, és látom, hogy az én Rozim levelet küldött nekem és egy filmet, amit miután végignézek, már tudom, hogy jaj milyen szép, de nem, nem ez a csoda, amire vágyok, amit várok. És akkor felhívom Rozikámat, gyere el hozzám, beszélgessünk, egy kicsit dumáljunk, mert olyan jó vele csak úgy elbeszélgetni. Minden a legjobb, laza nap, laza délután, és akkor szól a telefon, és Pótanya bejelenti, hogy jön hozzám. Akkor már tudom, hogy ő lesz a csoda, és nagy szeretet fog el. Pótanya mindig akkor jön, amikor a legnagyobb szükségem van. Isten tudta, hogy miért adta őt nekem. Amikor bejön még mosogatok, és pontosan azt a tányérokat mosom, amiket tőle kaptam. Meg is fogom mondani neki, hogy mindig rágondolok, amikor használom. Névnapomra kaptam, csak úgy egyszer beállított hozzám és hozta a tányérkészletet. Sajnáltam sokáig befogni, de az új házba már nem is gondolkozom, csak azt használom. Minden megpercent, vagy megrepedt tányért menesztettem és már csak az van, ami szép és jó. A dolgok arra valók, hogy az én kényelmemet szolgálják, nem fogom éveken át csak tartogatni, miközben én a repedt tányérból eszem. Amikor bejött az ajtón láttam, hogy valami nagyot hoz. Kicsit meg is szégyelltem magam, mert nekem idén csak apró ajándékra futotta, ő meg nekem egész edény szettet hozott, hat edény és hat fedő, mindegyikhez. Olyan boldog voltam, de ugyanakkor restelltem is, hiszen az sincs, amivel megkínáljam

Kettőt fordult és húsz perc alatt meglett a süti. Én csináltam meg, ő csak mondta, hogyan csináljam, és már nem untam, nem voltam halogatós állapotban, hanem jókedvűen tettem vettem, és kész is volt. Mint egy kislányka, éppen hogy nem ugráltam az örömtől. Átöleltem és megpusziltam, tűrte, ahogyan szokta, de tudtam, éreztem, hogy most valahogy olyan egy hangon vagyunk.

Annyira szeretem, annyi szeretet van benne. Soha nem mondja, csak teszi a dolgát, és amikor elment, én majdhogynem sírtam az örömtől. Mért nem ő az Anyám? Látod, milyen furcsa ez az élet, a szeretetnek nincsenek határai, őt nem nehéz szeretni, mert jön és segít, jön és meghallgat. Most aztán gondolkozhatom, hogy mit is adjak neki. Amikor ment el, még egy üveg pezsgőt is itt hagyott, hiába mondtam, hogy, nincsen akivel megigyam.

Sírtam, hogy engem senki nem szeret, de most már szégyellem magam, hiszen szeretet ez is, nagy szeretet. Minden visszajön hozzánk, csak nem mindig attól kapjuk a viszonzást, akitől szeretnénk. Köszönöm Istenem, neked a csodát, ami ma beragyogta a napomat.