Van, úgy hogy eldöntöm, jó napom lesz ma. A tegnap is jó napom volt. Hálás is vagyok ezért Barátnénak, hogy elhívott magával biciklizni. Istenem, de rég nem bicikliztem. Alig tudtam kimenni a Szejkére a hágón. De végül kimentem. Igaz még most is fáj az izomláztól a hátsó felem, hogy szépen fogalmazzak.
Ha nem beszélünk dolgokról, akkor azok kevésbé jelentősek? Azon agyalok, mert ugye, én az vagyok, aki folyton agyalok. A Mester is azt mondta annak idején, hogy ne agyaljak annyit. Nem tehetek róla. A gondolataimat próbálom rendezni, de van úgy, hogy nem megy. Elszabadulnak, mint valami rakoncátlan kiskutyák és körbe, körbe szaladgálnak, olyan dolgokat vetítve ki, amire nem is kéne gondolni.
Ez vagyok én.
Szép nap volt a tegnapi. Nos, azon gondolkodtam, hogy ideje elengedni a múltat. Ideje nem azon gondolkodni, hogyan és miért volt valami, hanem azon, hogyan is lesznek az elkövetkező napok. Olvastam valahol, hogy a gondolataival annyira erősen tudott összpontosítani, hogy az egész életét megváltoztatta. Ezt szeretném én is kipróbálni.
Barna szem meg akar látogatni. Aranyos, kedves embernek tűnik, olyan igazi nagy mackós, de valahogy félek ettől a látogatástól. Na tessék, már megint a félelmeim jönnek elő. Ez az, erre kell rácsapni. Nem agyalni, hogy mi lesz, ha és akkor ha. Ha nem jön össze, nem jön össze, ha összejön, összejön. Kedvelem a modorát, igaz, lehetne bőbeszédűbb. Még nem tudom, hogy akarom vagy sem. Hiányzik a szikra. De hát nem is csoda, hiszen a szikra nem jöhet át, a számítógépen. Vagy mégis? Holdsugárral, már az első perctől meg volt a szikra. És mit értem el vele? Az, hogy három hónapig elvarázsolta az életemet. Ne bánd boszi a szép dolgokat. Hogy nem teljesedett ki? Ce la Vie. El kell fogadni.
- Az életem úgy telik el, hogy mindig várom, mikor jön el hozzám, mikor van ideje rám.
Mondta Barátné. Igen, az élet úgy telik el, hogy folyton valamire várunk, de nem tudjuk, ha be fog teljesedni. A várakozás tölti ki az életünket. Boldogok, azok az emberek, akik a mostnak tudnak örülni, akik nem másokban keresik, hanem önmagukba. Ezt a művészetet kell én is megtanulnom. Jól vagyok, önmagammal jóban vagyok. Barátnénak is azt mondtam tegnap.
- Látod, azért az Isten gondoskodik rólunk. Amikor egyik helyen elvesz valamit, másik helyen visszaadja. Az, hogy most hiányzik ő, és nincs veled, pótolja azt, hogy mi ketten annyi sokat együtt tudunk lenni. Tudom, hogy nem ez, amire vágysz, de az is jó, ha az embernek ilyenkor van egy igaz barátja.
Megölelt, és sírt. Nekem, pedig melegség fogta el a lelkem.
Hálát kell adnom Uram neked, mert bárhogyan is alakultak a dolgaim, te azért segítesz nekem. Hálát kell adnom, hogy erőt adsz és türelmet. Ha Okoskámmal a dolgaim kialakulnak, akkor igazán boldog leszek. Na tessék! Megint hibázok. Pontosan ez az, amit nem szabad csinálni.
Ha elvégzem az egyetemet, ha férjhez megyek, ha elválok, ha lakásom lesz, ha kocsit veszek, ha, ha, ha. Nem, most és itt vagyok boldog. És a többi nem számít. Barátnőnek igaza van. Amikor én boldog tudok lenni, Okoskámmal is megváltoznak a dolgok. Erre kell összpontosítani, és nem rinyálni és nyavalyogni, hanem a tettek mezejére lépni. Úgy hogy kedves, most megyek, hogy megharcoljam a mai boldogság adagomat.