299.apja neve...vonal
2012. február 19. írta: anyacska7

299.apja neve...vonal

Apja neve… Ahányszor az életben ezt kérdezték a válaszom az volt vonal. Nincs apám. Nincs apám, mert amikor három hónapos voltam az anyám apasági keresetet nyújtott be és elvesztette a pert. Az apámnak volt pénze, az anyámnak nem volt. Egy autó ára ment rá, hogy ne adja nekem a nevét. Még az anyám tanúit is lefizette, amikor kijöttek a bíróságról, annyit vetett oda anyámnak.

-Elment a kocsim ára, de úgy is én nyertem.

Amikor húsz éves voltam megkerestem az apám öcsét és beszéltem vele. Nagyon kedves volt, szépen beszélt velem és elvette a fényképet tőlem azzal az ígérettel, hogy odaadja apámnak, és hogy meg fognak keresni. Az óta eltelt több mint húsz év, de ő soha nem keresett. Ma mégis dühöt és keserűséget érzek iránta. Elégtételt szeretnék kapni. Meg akarom keresni és DNS vizsgálatot kérni. Meg akarom büntetni, hogy tudja, nem lehet megúszni azt, hogy nem akart apa lenni. Már el is terveztem, hogyan fogom megkeresni, mit fogok mondani neki, és kérni fogom, hogy ha kell per által is, de ismerje el, hogy a lánya vagyok, hogy jogom van arra, hogy a nevét viseljem. Azzal is takaróztam, hogy a gyerekeim miatt teszem. Mindig is nagyon fontos volt számomra a család. Mindig is arra vágytam, hogy a család befogadjon, elismerjen engem, mint jogos gyerekének, mint olyat, aki szeretetre érdemes.

Hapival találkozva, elmondtam neki.

Miért akarod a véredet perelni? Ő akkor is a véred, ha nem ismeri el. Harcolsz az életeddel, a karmád elég nehéz, és mégis el akarod követni a következő hibát is.

Sírni lenne kedvem. Még csak dühös sem lehetek, mert igaza van. Nem kellettem sem az apámnak, sem az anyámnak. Hiába akartam megváltoztatni az életemet, hiába akartam bebizonyítani, hogy mennyire szeretetre méltó vagyok, ugyan kit érdekel.

Az ember nem lehet szeretetre méltó. Az ember egyszerűen csak az ami. Van, aki szereti, van, aki nem, de e semmi nem tud változtatni. Hiába akartam, hogy Holdsugár szeressen, hiába akartam, hogy a volt férjem szeressen, hiába akartam lehozni a csillagokat, a holdat. Vannak dolgok, amiket soha nem lehet megváltoztatni, és ezek az érzelmek.

Azt mondtad volt egyszer nekem, hogy ha elég sok szeretetet adok, az majd visszatér hozzám. Mindig jó akartam lenni. Mindig szeretni akartam, de hiába várom, hogy visszatérjen, valahol az úton elveszett a szeretet. Talán nem bíztam eléggé benne? Talán túl sok volt a kétség bennem? Most amikor a gyermekem csúnyán beszél velem, felteszem a kérdést, miért kapom ezeket én? Eszembe jut, az, amikor én is ilyen kamasz voltam, és az anyám ki nem álhatott. Legalábbis így éreztem.

-Tűnj el a házamból, nem akarlak látni. Nem kellesz nekem, soha nem is kellettél! Mindig is a terhemre voltál, soha nem akartam, hogy megszülessél!

Ez volt akkor, és most mi van?

A fiam nem fogad szót, ha mondok valamit, akkor ordít, csúnyán beszél velem.

-Unom a szövegedet, dögölj meg, rohadnál már el. Hagyj nekem békét, semmit nem akarok csinálni…és tovább már nem is sorolom.

Csak ülök és gondolkozom, hogy miért kapom mind ezeket? Miért érdemlem meg ezt?

Néha arra gondolok mi értelme az egész életemnek? Annyi küszködés, annyi harc és bármit is valósítottam meg, a legfontosabb dolgok kimaradtak. Olyan, mint amikor a sárba belemarkolsz és nézed, ahogy kifolyik a kezed között. Már azt se tudom, hogy miért lett volna fontos? Talán azért, mert mindig hiányzott?

Van, akinek van apja, és azt kívánja bárcsak soha ne lett volna. Van, akinek ott van az apja mellette, de többet szenved tőle, mintha nem lenne. Ha ebből a perspektívából nézném a dolgokat, talán boldog kellene legyek, hogy nincsen apám. Mégsem vagyok. Szeretném, ha egy napon bekopogna az ajtómon és mondaná, hogy ő az én apám. És bocsánatot kérne, amiért nem jött hamarabb. Igen, ez az, amit szeretnék, de ez nem jelenti azt, hogy ez meg is fog történni. Vagy igen? Azt sem tudom már, hogy éle? Lehet, hogy már meghalt. Lehet, hogy féktelen életet élt és elvitte egy korai szívinfarktus. Mit lehet tudni? Lehet, hogy soha nem gondolt rám, soha nem érdekelte, vajon mi van velem? Vajon hogyan boldogulok? Ezek a ki nem mondott gondolatok, ezek az el nem mondott mondatok nagyon tudnak fájni. Nincs igazság. Itt a földön nincs igazság. Lehet, hogy halálunk után minden helyre alakul, lehet, hogy akkor mindenki megkapja a büntetést vagy jutalmat? Nem tudom, de itt és most nincs igazság. Nem igazság az, hogy valaki gondtalanul csinál egy gyermeket, aztán odaveti a nem törődésnek.

Apja neve… vonal. 

A bejegyzés trackback címe:

https://segitseganyavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr924135153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása