Karkötőt tettem fel, és nem akármilyet. Egyszerű gyöngy karkötő, de szimbolikája van. Eldöntöttem, hogy huszonegy napon keresztül megtartoztatom magam mindenféle panasztól, kritikától, irigységtől (ezt mondjuk nem annyira lesz nehéz), féltékenységtől és minden olyan érzésektől távol tartom magam, ami lehúzó energiával tölthet fel. Ha mégis megtörténik, hogy véletlenül elszólom magam, vagy valakiről rosszat szólok, vagy gondolok, akkor a másik kezemre kell húznom a karkötőt és kezdődhet elölről a 21 nap.

Nem tűnik nehéznek, pedig az. Sokszor úgy mondunk, vagy gondolunk dolgokat, hogy észre se vesszük, milyen rosszat teszünk vele. Azt mondják a statisztikák, hogy minden tulajdonság, vagy tetthez 21 nap szükséges, hogy szokássá váljon. Ha a rossz dolgokat 21 nap alatt szokássá tudjuk tenni, miért ne tenném ugyanazt a jó dolgokkal is.

Amilyen a most, olyan a holnapom. Ebből kiindulva, nem akarok többet szomorú lenni. Sokszor a dolgok nem úgy történnek, ahogyan szeretnénk, sokszor szomorú leszek, pedig tudom, hogy azzal, hogy szomorkodom, nem oldok meg semmit. Belemélyednek az érzések az életünkben akár a kerékvágás, és nehéz kidöccenteni belőle, pedig a szenvedés senkinek nem életcélja. Tudom, hogy egy más kórban egy más felfogásban azzal vigasztalnál, hogy csak addig maradsz benne, amíg meg nem unod, csak addig szenvedsz tőle, amíg eleged nem lesz. Igen, már elegem van. Elegem van abból, hogy a bánatot magam után cipeljem, nem akarom többet a tarsolyomban húzni. Elegem van abból, hogy fájjanak azok a dolgok, amiket úgysem tudok megváltoztatni. És mégis. Hiába érti az eszem, hogy felesleges fájnia, hiába érti az agyam, hogyan kellene a szívnek működnie, a szív nem minden esetben fogad szót. Akkor meg szenvedjen, ha nem hallgat az észre.

Minden nap gondolok rád, de már nem a hiányod, hanem a léted nyugtat. Nem vagy mellettem mégis úgy érzem néha, hogy csak a kezem kellene, kinyújtsam, és máris megérinthetnélek.

Persze tudom, hogy ez csak a képzeletem játéka, azt is tudom, hogy nem jó játék az ilyen, de hát lehet, hogy kellene ehhez is 21 nap, hogy többet ne higgyek benned, hogy többet ne gondoljak rád, hogy ne várjam, hátha mégis úgy döntesz, visszajössz hozzám.