Nem tudom, mit mondjak, mindennap megkapom a napi adagomat, nehogy már egy kicsit boldognak érezzem magam. Nem is tudom mikor nevettem utoljára. Ha kacagok is lassan hiéna módjára, kényszerű nevetéssel.

Beszélgettem a telefonon a klienssel és elnevettem magam. Nem volt tudatos. Kollégám meg is szólított, hogy miért nevetek beszélgetés közben?

Minden reggel felkelek, és azon gondolkodom, miért is élek. Annyira elbaltáztam mindent, hogy azt sem érdemlem meg, hogy éljek. A kicsi fiam teljesen kicsúszott a kezemből. Azt hittem elég vagyok én neki, meg tudom tanítani mindenre, ami szükséges az élethez, de kevésnek bizonyultam. A tegnap újra be volt lőve. Amikor megéreztem rajta a cérna elszakadt. Az óta is egyet kesergek. Akkora szakadék tátong közöttünk, hogy már nem tudok hatni rá. A szívem darabokban hever, lassan érzem, hogy megőrülök.

Könyörögtem Istenhez, hogy segítsem, de nem válaszolt senki. Lassan a hitem is elhagyom valahol. Nem bírom már, nem bírom már. Nem tudom, mit tegyek vele? Kihez forduljak? Ki tudna nekem segíteni? Egyedül nem tudom megoldani. Tehetetlen vagyok.

Ha Isten is elhagyott, akkor már ki maradt nekem?????

Szép lassan megőrülök!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!