Tudom, tudom, mit kellene, tegyek. Azt is tudom, valahányszor hibázom, hogy hol hibáztam és miért. Mégis megteszem. Ez tiszta őrültség. Nem tudom ő, hogy érez, de én minden percemben vele lennék, csak vele. Magamban szívtam tudatát és nem, nem akarom elengedni. Hívom akkor is, amikor nem kellene, írok neki és folyton rá gondolok. Ez lenne a szerelem? Nem jó, ez nem jó, mert nem érzem a viszonzást, nem érzem a szív egyforma dobbanását. Amíg az én szívem hetet, addig az övé csak egyet dobban. Ez diszharmonikus. Szeretnék sok türelemmel lenni, szeretném, ha nem is érdekelne, de nem tudom hogyan és mikor fogom megtenni.

Mostanában megint előjött bennem az ötlet, hogy jó lenne megírni azt a könyvet. Sziporka úrról és az üvegszerelemről. A jó dolgokat fel kell használni, a rosszat elengedni. Néha nagyon feldobódom egy beszélgetéstől, pedig sehol semmi. Nem érzem, hogy olyan nagyon fontos lennék neki, nem érzem, hogy érzéseim viszonozva lennének. Azt hiszem, neki inkább az tetszik, hogy ajnározva van, hogy érzi a ragaszkodásomat, és az izgatja őt annyira. Nem tudom. De már nem is izgat, nagyon fáradt és álmos vagyok. Megyek, lefekszem.

Forgolódom, de nem tudok aludni. Valami nem jó az életemben. Tudom, tudom, hogy mi nem jó és mégis. Ugyanazt a hibát elkövetem ezerszer, és újból és újból. Miért?

Nem másban kell, keressem a lelkem békéjét, hanem önmagamban. Nem máshol van a boldogságom, hanem itt bent. Félek a magánytól, pedig a magány a legismerősebb számomra. Oly rég óta vagyok egyedül, hogy már elmondani sem tudom. Igen ott volt a házasság, de ott is magányban voltam. Csak hiszem, hogy van ember, aki megért, aki átérzi a fájdalmamat, az örömömet és bánatomat. Igen, az örömben mindenki osztozik, de a bánat nem kell senkinek. Minek is kellene? Kinek kell bánat, a más bánata, mikor tud magának teremteni eleget? Ez az, a bánatot kellene, megöljem magamban, és akkor, talán akkor?

Annyiszor megfogadtam, hogy holnaptól másképpen lesz és holnap ugyanúgy volt, mint ma. Annyira nem vagyok képes, hogy reggel felkeljek hat órakor és egy fix programot készítsek magamnak. Pedig ha korán kelnék, talán a munkámmal is jobban elérnék, nem maradna semmi el. Vagy kitudja?

Három napig, nem fogok hozzá szólni. Bármit is mondana, bármit is írna, három napig se kép se hang, se telefon se Messenger se semmi. Azt akarom, hogy érezze milyen az, amikor a bizonytalanság veszi körül. De vajon meg tudom állni? Nem olyan sok, meg kell, hogy próbáljam. Ő az, aki játszik velem, ideje én is játszadozzam az érzéseivel. Lazán veszem és könnyelműen.

Istenem segíts meg, hogy sikerüljön.