Türelmetlen vagyok. Ezt vetette a szememre Pé. Igaza van, de kérdem én tőled, meddig kellene várjak? Talán évekig, mint Szellőcske barátnőm, hogy aztán annál nagyobb legyen a szenvedés?
Az én türelmetlenségem, az én baklövéseim, az én hülyeségeim, de ez van. Ha én nem tudom elfogadni önmagam, akkor ki? Néha szégyellem, már akkor szégyellem, amikor kimondtam, de mégis ott volt a kicsi ördög az agyamban, ami huncutul nevetett, és bökdösött közbe.
- Mondd ki, mondd ki, attól jobban fogod érezni magad.
Úgy is volt, pár percig, óráig jobban éreztem magam, utána annál pocsékabbul.
- Jaj, Boszi, hogy tudtál ennyire lemerülni? Kellett ez neked?
- Nos, igen. Úgy látszik kellett. Szánom-bánom, de ez van. Amikor visszagondolok rá, még most is kicsit mosolygok. Ha azt mondtam neki, hogy szeretem, arra nem reagált, ha azt mondtam neki, hogy hiányzik, arra sem reagált, de amikor azt mondtam SEGGFEJ, arra azonnal reagált. Hát nem érdekes?
Talán azért mert az elevenjére tapintottam. Érdekesek az emberek és érdekesek a férfiak. Minél jobban kényezteted őket, annál hidegebbek és csak az egójukat hizlalod. De mihelyt egy kicsit beléjük rúgsz, már egyből rázzák a bolhát. Hiányzik, de már nem annyira, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Holnapra meg kevesebbet fogok gondolni rá, mint ma. Néha azt érzem, hogy manapság a férfiak nem is férfiak, megmaradnak a kis pasi szintjén. Aki az anyja szoknyájába bújik, ha meg kell oldania valami nehezebb problémát, aki csak hárítani tud, aki mellett még sokszor nőnek sem tudod érezni magad. És ez szomorú. Kevés az a férfi, akiről valóban érzem, hogy férfi. Bátyus, ő igazi férfi.
Komoly, megfontolt, a családjának biztosítja az egzisztenciát, de ugyanakkor humoros és nagyon okos. Ő az én példaképem. Egy olyan férfi, mint ő, az volna jó társ nekem is. Ok külsőre lehet másabb, sőt, legyen másabb, de belsőre olyan legyen, mint ő. Talán egy kicsit bújósabb? Uha. Hogy én mennyit tudok válogatniJ
Igen, ha már erről beszélünk, legyenek CÉLKITŰZÉSEIM. Még pasi, vagy inkább mondjam úgy férfi szempontjából is.
Na de előbb az anyagiakra és a biztonságra kell, összpontosítsak. Ne ítélkezz felettem, míg nem jártál két hetet a cipőmben.
Vannak napok, amikor alig tudok felkelni és elindulni. Vannak napok, amikor csak vonszolom magam. NÓ, ennek kell, véget vessek. Nem várni a megmentőt, hanem tenni, elindulni. Bennem van minden, a jó is a rossz is. Bennem vannak az angyalok és a démonok. Ideje elzárnom démonjaimat és előengedni az angyalokat.
Miért az embereknek könnyebb a bánatban berekedni, mint a boldogságban sütkérezni?
Írnom kell, ki kell írnom magamból a démonokat, akkor talán másképpen látom őket. Ezt mondom már lassan 3o éve és még mindig csak írogatok. Ez nem jó. Ezen kell változtatnom. Kiadni magamból mindazt, ami kiadható. És ha védtelen leszel? És ha sérülni fogsz?
- Na és, legalább elmondhatom, hogy éltem és megpróbáltam.