Drága Szerelmem!

Nem vagy itt velem, de most nem is fáj. A gondolatod itt van velem. Nyugodt vagyok, bár semmi okom rá, hiszen semmi változás vagy inkább változás talán rossz irányban.

Mond, mért szeretsz te mást, és én csak téged… hallgatom az éneket, de nem vagyok szomorú. Reményekkel vagyok telítetve. Tudom, hogy már nem kell harcolnom, tudom, hogy Isten mindent megad, amire vágyom. Ha pedig nem leszünk mi ketten együtt az azért lesz, mert más az, aki el kell, érkezzen hozzám.

Nem akarok többet a szomorúságra gondolni, nem akarom a fájdalmamat táplálni, elég volt, már túl rég óta teszem ezt, ideje enne véget vetni.

Minden dolog mögött húzódik valami, semmi sem véletlen, és ha mi nem azért találkoztunk, hogy együtt legyünk, akkor annak megvan az oka. Lehet, hogy valami más dologra kellett, lehet, hogy te leszel az, aki türelemre tanítasz engem, aki felkészítesz, hogy a vőlegényt majd fogadni tudjam? Nem tudom. Most csak azt tudom, hogy sokat gondolok rád, és nagyon szeretlek. Kívánom, hogy találkozzunk, szeretném nagyon, de semmit nem fogok többet tenni ennek érdekében. Egyedül csak azt, hogy várok, türelemmel várom.