Megismertem egy férfit. Külsőre nem tetszik, de talál a szó, kedvelem, ahogyan gondolkodik. Nem tudom, mit remélek tőle, de hagyom, hogy az idő mindent megoldjon.
Vajon lehetséges az, hogy ha valaki elsőre nem tetszik, később mégis megszeressem?
Adok magamnak egy esélyt, ha nem próbálom, meg soha nem fogom tudni. Arra gondoltam az elmúlt csalódások után, hogy talán soha nem fogok találni magamnak senkit. Lehet, hogy nem adatott meg nekem, hogy a nagy Őt megtaláljam, lehet, hogy ebben az életemben nem találkozhatom az ikerpárommal, vagy hogyan is nevezik, de ha ez az ember szeretni fog és jó lesz hozzám, miért nem tudnám én is viszont szeretni és boldog lenni vele. Az élet olyan rövid, azt kell elfogadni amit, felajánl. Esélyt kapunk többször is, de nem minden alkalommal. Az esélyek is lehetnek végesek. Isten kinyújtja felém a kezét, de ha én nem fogom meg, akkor az én döntésem lesz.
Úgy döntöttem, bár a testvérem is azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, mert meg fogom bánni, én mégis úgy döntöttem, hogy kipróbálom, lám, milyen ez a szerelem?