A lényeg az, hogy a kulcs mindig nálad van. A boldogság, a szomorúság a mindenség, a semmi kulcsa. A lényeg az, hogy te döntöd, el melyiket is használod. Isten nem mondja meg neked, melyiket kell, használd, Isten rád bízza, hiszen egyedül te tudod, melyikre van éppen szükséged. Mint ahogy a jót, úgy a rosszat is meg kell tapasztalnod. De mi is az a rossz és mi is az a jó? Ezek mindig csak szavak, mert lehet, ami nekem jó, az neked elviselhetetlen, vagy aminek te nagyon tudsz örvendezni az nekem kényszer. Azt hiszem a jó és a rossz csak egy viszonyulási kényszer, amit magunkkal cipelünk mindenhova. Tulajdonképpen én döntöm el, hogy most jól érzem magam, vagy éppen nem. Hajlamosak vagyunk mindig panaszkodni, én is. Nagyon oda kell, figyeljek magamra, és ne engedjem meg magamnak, azt, hogy panaszkodjak. Aztán mondjuk, jó napom van és jön valaki és két szóval elrontja a napom. Mert panaszkodik, mert elégedetlenkedik, mert egyszerűen semminek nem tud örvendeni, és ha nem vigyázok, rá magával ránt engem is. De nem szabad haragudnom rá, hiszen én engedtem meg, hogy magával rántson. Az jut eszembe, hogy pár évvel, ezelőtt amikor elkezdtem ezt a blogot írni arra gondoltam, hogy gyorsan gyorsan majd írok jó sokat, és amikor elérek egy általam kigondolt számot akkorra minden bajom megoldódik. Nem így működik az élet. Közben sok hónapon keresztül kedvem se volt ide írni, volt olyan hogy egy hét alatt oldalakat írtam, aztán hónapokig semmi. Pedig azért történtek ám dolgok, ajaj és méghozzá mennyi. Na, igen, szerelem már rég nem volt. Pé volt az utolsó. A többi az csak olyan jövő menő, hátha lesz belőle valami kapcsolatok, vagy még az se, hiszen nem is tudom, minek lehetne ezeket nevezni. Aztán felébredtem arra, hogy ezt nem akarom és inkább semmi, mint ez. Magammal szemben kezdtem igényesebb lenni. Magamat kezdtem szeretni és ezért magasabbra emeltem a lécet. Hogy az óta senki nem próbálkozott, hát istenem, van ilyen. Ja, a régiek vissza visszakullognak és megkérdik, meggondoltam magam, vagy se. Azt hiszem ideje ezeket is véglegesen lezárni. Ezek mind olyan témák, amik csak lefelé húzhatnak. Már nincs szükségem arra, hogy valaki bebizonyítsa nekem, hogy szerethető vagyok, tudom. Annyi mindent megéltem életemben, hogy most már kezd kikörvonalazódni, mit is akarok az életemben csinálni. A legfontosabb az, hogy meg akarom találni a lelki békémet. Legyenek céljaim, de ne görcsöljek és ne stersszeljem értük magam. Mosolyogva keljek mindennap és boldogan megelégedve feküdjek le. Lássak és halljak mindent, ami körülöttem van, de ne engedjek a lehúzó erőknek. Ha sírni akarok, akkor sírjak, de utána megrázom magam és megint kisüt a nap. Az Isten hitemet kell, még jobban megerősítsem magamban. Bevallom neked kedves olvasó, aki esetleg olvasod soraim, hogy bár hiszek Istenben és sokszor beszélgetek vele, nem vagyok olyan szerencsés helyzetben, mint egyesek, hogy naponta beszélgessek Istennel. Vagyis én naponta beszélek hozzá, de ő soha nem válaszolt nekem. Voltak azonban jelek, amiről úgy éreztem, hogy velem van, hogy amikor kértem segített, hogy megerősítette a lelkem, amikor nehézségeim voltak, amikor már úgy éreztem nem bírom tovább, valahogy mégis bírtam, és másnap már könnyebb volt egy kicsit, és aztán még jó is volt és mosolyogtam újból. Nem tudom, hogy hol van az Isten, nem tudom, hogy milyen. Soha nem szólított meg engem, ahogyan egyeseket, de érzem, valahol mélyen a szívemben érzem őt. Elolvastam azt a könyvet is és láttam a filmet is, szép, és jó. Jó volna, ha isten velem is beszélgetne. Néha arra is gondoltam, hogy az is lehet, hogy beszél hozzám, de én nem hallom. Nem tudom.

A lényeg azonban az, hogy jól vagyok. Van munkám és van, amivel kifizessem a költségeim. A gyerekeim egészségesek és Okoska is, ha nagyon lassan de változik, és nagyon remélem jó irányba. Elvégeztük végre a nyolcadik osztályt és ősszel kezdi a szakiskolát. Hogy nem fog érettségizni? Évekkel ezelőtt el se tudtam volna képzelni, ma már nem olyan fontos. Rájöttem lehet attól boldog, ha nincs érettségije. Mit értem én a sok iskolával? Amit most csinálok, ahhoz csak egy tanfolyam kellett. Na de akkor is jól vagyok, céljaim és új vágyaim vannak, talán következőben arról is mesélek. Most elmegyek és lefekszem, mert holnap is egy új nap van és erőt kell gyűjtenem arra.