Jól vagyok, minden a régi, de túltettem magam rajta. Ma azonban nem a gyerekeimről szeretnék írni. Valami hiányzik az életemből, jó, jó, sok minden hiányzik, de valami egy kicsit jobban. A varázslat, az, hogy izgatottan gondolhassak valakire, hogy várjam, és hogy örvendjek, ha ír, ha jön..ha haha. Így aztán pár hete regisztráltam magam újból a társkeresőn. De most nem azzal a macskafogó szövegemmel, hanem egy nagyon normális és ésszerű szöveggel, szeretnék egy társat találni. A képemet nem fogadta el így aztán semmi esélyem nem volt, hogy valaki írni fog. És mégis, pár hét után valaki írt. A furcsa az volt csak, hogy egy nálam jóval fiatalabb, vagy 9-1o évvel. Először arra gondoltam vajon miért írt, mit akar? Aztán el kezdtünk levelezni. Érdekes volt, mert végig tudtam, hogy nem ő az, akire vártam, halvány képeket küldött magáról, elég röviden írt és persze kiderült, hogy házas. Na, jó a régi szöveggel, hogy már nincs köztük semmi és külön élnek. Hát elhiszem, ha akarom. De azért írogattunk és észre se vettem, hogy már kezdem várni a leveleit. Amikor elküldtem egy egész alakos képet magamról akkor jött a válasz, hogy ejsze mégse, mert családja van és ragaszkodik hozzájuk. Leírom ide az utolsó két levelemet:

(még eszembe jutott egy pár kérdés. Hány gyereked van és hány évesek? Mondtad, hogy még nem vagy elválva, valóban ez egy zavaró tényező, ugyanis már ismerős ez a külön élünk, semmi közöm már hozzá, és amikor nem is hallotta, hogy hallom, akkor telefonon azt mondta a feleségének, hogy nemsokára érkezem Kincsem. Nos én nem szeretnék egy olyan kapcsolatba belemenni ahol én legyek a rejtett oldal. Azért mondtam neked, hogy ha nem lehetünk első perctől öszinték egymáshoz akkor el se kezdjük. A hazugság az amit a legnehezebben vagy nem is tudok megbocsátani. Ha elvesz a bizalom, akkor minden hiába. Én öt éve el vagyok válva, beszélő viszonyban vagyok az exel, jön hozzánk a gyerekeket meglátogatja, tárgyal velük, de kettőnknek már csak a gyerekekről van mondani valónk. Nem azért váltam el, mert volt egy harmadik, nem tudom ha volt, hanem mert nem éreztem magam elég fontosnak és tisztelve, szeretve. Mit ér az élet ha nincs szeretet? Lehet, hogy a szerelem elmúlik, a szeretet soha, ha igazán ápoljuk és akarjuk, hogy éljen.)

Erre jött a válasz : Hamarosan bövebben írok el vagyok utazva, puszi mindenhova.

És vártam a választ. Eltelt már három nap és valami azt sugta nekem, hogy lehet már nem is less válasz. Pedig nagyon vártam. Közben elgondoltam, hogy mit fog írni, milyen kifogásokat vagy mellé magyarzással fog jelentkezni. De semmi. Akkor küldtem el az egész alakos képemet, ami egy normális kép, se nem csúnya, se nem szép, én ahogy minden nap kinézek.

Na erre érkezett a ne haragudj de mégse vagyunk egyméshoz valok.

És akkor küldtem az utolsó levelet:

Kedves Ismeretlen,

Azért írom így a megszólítást, mert meg vagyok gyöződve róla, hogy nem is tudom az igazi neved. Nem haragszom, sőt köszönöm, hogy végre öszinte voltál. Tudtam az első perctől, hogy mi ketten nem találunk. Akkor mégis miért írtam? Talán, mert megfogott valami benned. Na, nem a férfiasságodra értem ezt, hanem az ember, aki vagy. Tetszett, ahogyan írsz, bár nem sokat, de végre találkozom egy férfivel, aki választékosan és helyesen ír. Nekem elhiheted, hogy kevés az ilyen férfi. Sajnos. Amikor elküldted az első képet, már tudtam, hogy köztünk nem lesz semmi, a félelem volt benned. Valakinek halvány elmosódó képet, képeket küldeni azt jelenti, hogy nem adom ki teljesen magam. Pedig tőlem nem kell félni. Én nem akartam és nem akarok rosszat neked. Sőt, nem is haragszom rád. Én sem voltam teljesen őszinte, hiszen valóban nem akartam veled találkozni. Mi értelme valakibe beleszeretni, ha egyszer házas és amúgy is egy fél világ választ el tőle. Nekem mások a terveim, kinn szeretnék élni külföldön és ott megalapozni, újra kezdeni. Én bak vagyok és nagyon tervező, aki lépésről lépésre megtervezi az életét, te pedig skorpió, aki az érzései után megy és néha nagy zűrzavart okoz maga körül. Látod, még talán a szexben se találtunk volna. Nem is akartam válaszolni neked, lezártnak tekintettem ezt az egészet, de el akartam mondani neked valamit magamról. Mivel magyarázható az, hogy az ember tudja, hogy semmi értelme és mégis ír? Aztán várja a választ. Közben eljátszadozik azzal, hogy hány féle válasz érkezhet, és vagy el találja vagy egy sokadik meglepetés. Miközben vártam a leveleidet, olyan izgalmat éreztem magamban, mint gyerekkoromban. Na, látod, ez a furcsa megmagyarázhatatlan, vágyom valami után, ami aztán nem is kell. Csak maga az izgalom miatt. Azután még van egy kérdés bennem, amire lehet, hogy nem is kapok választ. Mi vitte rá ezt az embert, hogy egy idősebb nőnek írjon? Talán arra gondolt, hogy az a lábai elé fog borulni és ….puszi mindenhova…ez a kifejezés annyira elcsépelt, vagy szüksége volt valakivel megbeszélni valamit, ami nyomja a szívét? Vagy csak egyszerűen össze visszaírogat mindenkinek és kétségbe esetten keresgél valamit….talán maga se tudja mit? Valami tiszta szép érzést, valami megfoghatatlant? Nos, kedves, köszönöm a kis izgalmakat, amiket kaptam tőled, talán tudatlanul, de akkor is. Tudod, az embereknek néha kell ez a varázs, ez a megmagyarázhatatlan valami.

Búcsúzóul, egy baráti ölelést küldök egy ismeretlennek csak úgy

Én már nem is gondoltam válaszra de mégis érkezett:

szivhez szoloan fogalmaztal es eppen ez az a valami a"varazs",mi tovaszalt az eletunkbol.
Keresunk kutatunk s sokszor meg magunk sem tudjuk mit.
Viszonzom az olelesed.Aranyos teremtes vagy.
Sok sikert !!!

Nos ez a történet, kicsit sajnálom, hogy lecsengett ez az egész de ennyi volt.

Most már csak azon gondolkozom, hogy ki kellene töröljem magma a társkeresőből, hiszen semmi értelme.