Ma olvastam egy riportot ami nagyon elgondolkodtatott. Az egyik nacionalista párt volt tagja, és nem is akármilyen, hanem elég vehemensen politizáló tagját, aki éveken át gyűlölte és szidta a zsidókat, kiderült, hogy zsidó vér csörgedezik benne, ezért menesztették a pártból. Amennyire lelkesen követte a politikát és magyarkodott, mert ezt már csak annak lehet nevezni, most hirtelen átállt zsidónak, zsinagógákban jár, és lassan megkeresztelkedik és az is lehet, hogy pár éven belül ugyanúgy fogja gyűlölni a magyarokat, mint egykor a zsidókat. Csak azt nem értem, hogy mi értelme? Vajon nem gondolkodott el egy percre, hogy miért történik mindez vele? Érdekes mondata volt az, amikor azt fejti ki, hogyan lett kirekesztőből kirekesztett.
Én azt hiszem, ha okos ember, és hát annak tűnik, reménykedjünk, akkor ez az ember ezek után nagyon meg fogja gondolni kinek higgyen és kivel álljon le barátkozni.
Az hogy ő gyűlölte a zsidókat (amíg nem tudta, hogy közéjük tartozik) azért van, mert ez is egy generált dolog. A zsidóságnak a történelmében valóban sok bűn van, ha már ezt kezdjük. Azt tanítani a gyermekeknek, hogy te fiam mindenki felett állsz, már egy bűn. Olyan bibliát fenntartani ahol tényszerűen elmondják, hogyan gyilkoltak le asszonyokat és gyerekeket, ez bűn. Ezekért a bűnökért később fizettek, sajnos más zsidó emberek, de: Ha a karma törvényét vesszük figyelemben, akkor talán minden csak egy körforgás, és talán ez magyarázza meg az úgynevezett hetedíziglen való bűnhődést.
Én soha nem gyűlöltem a zsidókat, remélem már nem is fog elmenni az eszem, hogy valaha is gyűlöljem őket, de tudva azt, hogy milyen nevelésben részesültek és milyen öntudatuk van, milyen világképük, nem tudom egészen őszintén azt mondani, hogy szeretem őket. Biztos, ha megismernék egy embert és megszeretném, azért amilyen, és utólag kiderülne, hogy zsidó, az nem jelentene semmit számomra, mert első sorban az embert szeretném továbbra is benne. De mindaddig, amíg a zsidók nem intézik a Gáza övezetet és nem kérnek nyilvánosan bocsánatot, azért amit elkövettek, bármikor fenn áll a lehetőség egy újabb holokausztra. Én ezt gondolom.
Az extrém dolgokkal vigyázni kell. A nagy kilengések nagy veszélyt rejtenek magukban. Az arany középút a legjobb, és ha valaki valóban megbánta azt, amit tett, első sorban önmagának kell, megbocsásson. Annak, aki zsidónak született nem egyszerű. Nehéz feladat előtt áll, főleg ha egy okos és értelmes ember. Ennél nehezebb az, amikor magyar zsidónak született. Néha el kell gondolkodnia azon, hogy akkor melyik a fontosabb benne? A magyarsága vagy a zsidósága? Én is félig magyarnak és félig németnek születtem, de egy percig sincs bennem kétség, hogy 100% ban vagyok magyar, mert belül a szívemben azt érzem. Ezért nem fontos, hogy ki minek született, az igazán fontos az, hogy mit érez belül és az szerint cselekszik vagy sem.
Az élet nem fehér és fekete, hanem sok árnyalatosan színes. Ezt kellene végre minden ember megértse, és amikor valakiről vagy valamiről ítélkezik akkor először lépjen annak a csizmájába akiről ítélkezni készül, és járjon legalább két hetet abban a csizmában.
