Tudod mire szokta mondani a székely ezt? Arra az emberre, aki olyan idegesítő tud lenni, hogy már viszket a tenyered, hogy felpofozd. Vagy, mert olyan hülye, hogy üti el magát, vagy, mert egyszerűen olyan okoskodó, mindent jobban tudó szövege van, hogy az már fájdalmas. Az a fájdalmas, ahogyan kínlódik, és nem veszi észre.

Én vagyok a hibás, mindig is én vagyok az okozója mindennek, ami velem történik. Ami nem megy, azt hagyni kell menni. Általában azt is teszem, de néha megmakacsolom magam, magam sem értem miért és újra és újra megpróbálom a lehetetlent

Beszélgetek Csével, már egy ideje megint beszélgetek. A gond az, hogy mindig újra és újra elfelejtem, hogy nem lehet rá számítani, hogy semmi elvárásom, még a legkisebb sem lehet vele kapcsolatosan. Ő is az a tipikus, szexeljünk egyet, aztán semmi más. Unom az ilyen típusú férfiakat. Nem a szex ellen vagyok, hanem az üres szex ellen, a csak szex és semmi más már kevésbé érdekel. Egyszerűen rájöttem, hogy soha nem is volt elég. A lelki töltődés nélküli szex olyan, mint egy színjáték. Azt hisszük, pedig nem is jó. Hogy van orgazmus? No és? 5 másodperc után jön a hosszú üresség, a csalódottság, hogy csak erre kellettem, hogy rájössz ehhez semmi köze a szeretetnek.

Jól vagyok, minek is panaszkodnék? Semmi sem változott, én változom, lassan és nagyon kegyetlenül, de változom. A probléma ott van, a gondok is, csak ma már másképpen teszem fel a kérdést. Vagy én ölöm meg a problémát, vagy ő öl meg engem. Ma eldöntöttem, hogy nem beszélek többet Okoskával. Okoska, milyen rég is volt, mikor ezt a nevet adtam neki, ma már nem ezt adnám, talán Dacoska, talán Akarnoka, vagy ami a legjobban ráillik Zsarnokoska. De nem gond, lassan minden elmúlik. Ez is lehet egy vigasz. Minek töröm magam, hogy a gyerekeim szeressenek, amikor egyre inkább azt látom, hogy elégedetlenek. Minél többet adok nekik, annál elégedetlenebbek. Talán pontosan az a megoldás, hogy hagyjam. Magammal kellene, törődjem, a saját testemmel és lelkemmel. Ez az egyetlen amire számíthatok. A világot nem változtathatom meg, de talán magamat igen.

Úgy elfáradtam. De holnap egy új nap van és talán Isten ad annyi erőt, hogy újból kezdjem megint és tudjam folytatni akkor is, ha néha úgy érzem semmi értelme, akkor is, ha a magány ólmosan körbefon, és nem enged, egyre jobban beszorít.

A holnap a reményt sejteti, mindig benne van, igen, holnap minden másképpen lesz, talán egy kicsit jobban.