Az élet varázslat, és ha hiszed, ha nem, ha tudatában vagy, ha nem te vagy a saját életed mágusa, varázslója. Amit kigondolsz, amit elképzelsz, amitől félsz, egyszóval minden, ami hosszabb ideig foglalkoztatja, gondolataidat az mindig bekövetkezik. Ezért mondják, hogy vigyázz, hogy mit kívánsz, mert megkapod. Ha jobban visszagondolok én elég érdekesen varázsoltam egész életemben. Az anyagi világgal nem igazán volt gondom, soha nem bántott sem a gazdagság, sem a szegénység, bár mindkettőt megéltem, mégsem emlékszem, hogy különösebben szenvedtem volna a szegénységtől vagy nagyon boldoggá tett volna a bőség. Mindkettőt elfogadtam az élettől különösebb fájdalom vagy öröm nélkül. Talán akkor volt bennem erősebb érzés, szorongás, amikor gyerekeimről kellett gondoskodnom és éreztem, hogy nem elég. Később rájöttem, hogy mindig elég volt, valaki más kívülről sulykolta belém, azt, hogy nem elég. Vagy mégse? Azt mondják, minden ember a tükör szerepét játssza neked. De mi van akkor, ha úgy érzed ez nem a te tükröd, és mégis az a tükör egy teljesen más embert mutat, mint akinek érzed magad? Egyesek azt mondják az is benned rejlik, mert egyáltalán beengeded magadba ezeket az érzéseket. Figyeled? Mindenütt amikor írok nagyon sokszor az érzésekről beszélek. Hát persze, hiszen a gondolatoknak nincsen semmilyen varázserejük, ha nem társítasz hozzájuk érzéseket. Az Univerzumoznak mindegy, hogy neked milyen érzéseid vannak. Számára nem létezik jó vagy rossz, azt csak te éled át. Az Univerzumnak csak az fontos, hogy a gondolatokat érzések kövessék. A kettő együttesen teremti meg a valóságodat.  Egész éjjel dolgoztam, elfáradtam mégis jó érzés volt. Végre jó érzés volt. Éreztem, hogy fontos vagyok, hogy a főnök mosolyog, hogy mindenki jó kedvű volt. Még mindig nem mondom, hogy ideális a munkám, még nem mondtam le arról se, hogy más munkát kívánjak, de már jó az, hogy nem gyomorideggel megyek dolgozni. Milyen kis apróságnak is lehet már örvendeni. Ma szabadnapos vagyok, és elmegyek egyet sétálni. Gyönyörű helyen vagyok, imádom a hegyeket, és itt az van bőven. Fenn a levegőben repülő emberkék azokat nézegetem, és arra gondolok, egyszer majd én is kipróbálom, látni milyen fentről a Föld, az én szeretet Anyácskám. Tegnap vettem egy nagyobbacska rózsakvarcot és három aprócska mást. Tigrisszemet, Lazuritot és a harmadik nem tudom mi az, még nem találtam meg a nevét. Hiszem, hogy nem én választom ki a köveimet, hanem ők választanak ki engem.