Mindennap sokat dolgozom. Azon gondolkodom, miért kell nekem ennyi sokat dolgozni? Aztán arra kell, rájöjjek, hogy saját magamnak ezt vonzom be. Mindig az a tudat követ, hogy nekem sokat kell dolgoznom, ha el akarom érni azt, amit, szeretnék. De miért? Meg kell fordítanom a varázslást. Igenis megérdemlem, hogy könnyű, könnyebb életet éljek, és nem akarok többet harcolni, csak lazán kimondani a bűvös szót, azt kívánom, hogy és máris meglegyen. Azt kívánom most, hogy találjak magamnak olyan munkát, amit nagy szeretettel végzek, és jól érezzem magam azon a munkahelyen és abban a környezetben. Nos, lássuk, hogyan alakul? Nemrég olvastam valahol, hogy normális körülmények között az emberek csak napi két órát kellene, dolgozzanak. Milyen nagyszerű is lenne. A robotok feltalálásakor az volt az elmélet, hogy ez által megkönnyíteni az emberek dolgát. És mi van most? Többet dolgozik mindenki, mint régen. Szinte már rabszolgák vagyunk, a munka rabszolgái. De ha igaz, hogy mi teremtjük magunknak a dolgokat és eseményeket, miért nem lehet ezt megváltozatni? Nem bonyolítani kellene életünket, hanem egyszerűsíteni.