2016 karácsonya van. Lassan bucsuzik ez az év is. Milyen év volt? Ha kérdeznéd, azt válaszolnám, JÓ… de ahogy a székely viccben és bővebben?

Vannak dolgok, amiket egyszerűen megteremtem. És vannak, amik még ma se mennek. Egyszerűen ez van. Valamit nem jól csinálok. Eldöntöttem, hogy Svájcban akarok élni, és lassan fél éve itt is vagyok. Jól rosszul, de sikerült és ezért nagyon hálás vagyok. A gyárat is kezdem megszokni, bár néha még felteszem a kérdést magamnak, hogy biztos, hogy ezt akarom? Mit is akarok? Jobb életet, biztonságot és segíteni a gyerekeimnek. Már ha megengedik. Nem úgy akarok segíteni, hogy pénzt küldök neki, amit ő majd elherdál, hanem segítek neki, nekik elindulni az életbe. Kincsem ő jó úton jár, Okoskám sajnos nagyon megrekedt. Se dolgozni, se tanulni nem hajlandó. Néha nem is értem mi lehet a fejébe. Csabával sokat beszélgettem az utóbbi időkben, azt mondta, hogy közelebb érzi magát hozzám, mint valaha. Vajon ezt hogy értette? De meg se merem kérdezni, mert ugyanakkor jó párszor a fejemhez vágta, hogy ne legyenek elvárásaim. Aztán a barátnőm is azt mondja, de ő még azt is hozzáteszi, hogy engedjem már el Csabát is, nem látom, hogy ez egy sehova se vezető út?

-Ne legyenek elvárásaim….ezt hallom mindkettőjüktől.

Talán így is van, talán az új életemhez az is hozzá tartozik, hogy senkivel szembe ne legyenek elvárásaim. Az elvárások csak szenvedést okoznak. Ne legyenek elvárások. De ha nincsenek elvárások, akkor mi értelme az egésznek? Akkor miért beszélgetek vele? Azért, hogy az időmet, ami a legdrágább rá pazaroljam? Szívesen beszélgetek vele, talán egy kicsit szeretem is. JÓ jó tudom a baráti szeretet mindenki iránt megvan, de talán Csabát kicsit jobban is szeretem. Vagy szeretném szeretni? Nem is tudom. Néha olyan egyedül vagyok. Nem kívülről, mert azért itt vannak nekem a gyerekeim, a barátaim, a virtuális világom, a munkatársak ismerősök és minden egyéb, de mégis. A lelkem mélyén mindig egyedül vagyok. Istennel beszélgetek napi szinten, nélküle nem is tudom mi lenne…de ő sem válaszol…vagyis lehet, hogy válaszol, de én nem hallom, nem értem.

Meg kell tanulnom lassan mindent elengedni. Tanulok, sokat tanulok és olvasok. Talán jobban bele kellene merüljek a tanulásba. Új önéletrajzot kell írjak, és újból küldözgessem. A meditáció sem megy. Talán még nem vagyok elég érett rá?