Reggel, amikor kilépek, a blokk ajtaján még a csendes sötétség jön elém. Hajnalban indulok mindennap dolgozni. Nem esik nehezemre felkelni és elindulni, öt órakor még csend van a tájon, a házak sötéten húzódnak meg az útszélén, és amit a legjobban szeretek, hogy látszanak a csillagok, a szarvasnak a koronája, vagy agancsa, Boreális vagy, hogy is hívják, aztán a NAGY GÖNCÖL és a többi apró vagy nagyobb csillagzat. Nincs időm sajnos hosszasan bámulni, hiszen sietnem kell, de azért felköszönök és hálásan elmosolyodom. Milyen jó, hogy ott vagytok. Aztán van úgy, hogy megint magához ölel a szomorúság. De mostanában jobban odafigyelek, és nem engedem nagyon közel magamhoz. Okot ugyan hamar találnék, de nem, nem és nem. Nem akarok többet szomorú lenni és nem akarom átélni a magány fájdalmát. Aztán elmerengek… vajon jó úton járok? –vajon ezt kell csinálnom? – vajon ez az én utam? – Ki tudná nekem megmondani?

Aztán feltekintek, mintha ott lenne, de akár a szívemben is lehet, és azt kérdem: - miért nem találom meg a választ?

Tudom, hogy van Isten, de nem tudom milyen? Sokan sokfélének látják, én nem adok neki formát se színt se hangot, mert holnap talán másképpen gondolnám, de jó volna, ha beszélne hozzám. Valamilyen formában, nem feltétlen szavakkal, csak úgy akár suttogva, akár halkan. Sokan mesélik, hogy megjelent nekik Jézus, hogy beszélt velük, vagy Buddha, vagy valaki. Nekem soha még egy angyal sem jelent meg, pedig azért is hálás lennék. Na, jó ezt most nem szemrehányásként mondom, de néha olyan nagy a csend körülöttem, és nincs kinek elmondanom. Lassan a magányban is belenyugszom. Nem is olyan rossz, meg lehet szokni. Az űr ott van benned, de lehet vele élni. Csak nem kell sokat rá gondolni. Tulajdonképpen azért nincsen semmi baj, boldog vagyok. Lassan de biztosan alakul az életem és talán nemsokára velem lesz a fiam, vagy mindkettő. De jó is volna, ha végre látnám, hogy szeretik egymást és jól megvagyunk mi hárman. Köszönöm Uram, hogy megélhettem mindazt, amit megéltem. Semmit se bánok, egyetlen egy percét sem az életemnek.