A tanítások azt mondják, hogy mindenki tükörképünk nekünk, és ha valaki zavar, akkor magunkban kell keresni az okot.

A munkahelyemen van egy kollégám, egy szerb férfi. Zvejko, első látáskor szimpatikusnak tűnt nekem, emlékeztetett, Jocóra, egy volt kapcsolatomra, bár kicsit kövérebb volt, mint ő, de ugyanaz az alapos mozgás és magas és vállas és gyönyörű szép kék szemek. Én a barna szemeket szeretem jobban férfinél, de neki különösen szép kék szeme van. Aztán egy idő után, amikor együtt dolgozunk azt kellett tapasztaljam, hogy piszkálódó nehéz természetű ember, mintha folyton azt figyelné, mibe tud belém kötni. Én jó munkás vagyok, és szorgalmas, de már nem akarok senkinek se megfelelni, csak egyszerűen teszem a dolgom és igen, gyorsan tanulok. Nem kell nekem mondani, hogy mi a dolgom, már tudom, de neki semmi se tetszik, ne cseréljem ki a fóliát, mert az nem az én dolgom… szerinte, ne programáljam be a gépet és egyáltalán semmi olyan munkát ne végezzek, ahol gondolkodni kell, csak az egyszerű műveleteket végezzem. Az elején még értetlenül álltam, de mára már ráhagyom, ott egye a fene. Igen, ám de ha hozzászólok a másik gépen Florinhoz már egyből ott terem és beleszól, ne beszélgessek, végezzem a dolgom és blabla… lassan kezdtem megutálni. Akkor most, hogy is van ez? Gondolkodom rajta, hogy milyen tükröt tart nekem ez az ember, aki első látásra szimpatikus volt, de akit lassan ki nem állhatok. Azon is gondolkodom, hogy szeretnem kellene, tudod olyan Jézusi szeretettel, de amikor jön és morog és kötekedik, jön, hogy leüssem, pedig jó fejjel nagyobb, mint én és másfélszer annyi kiló. Szóval nagykihívás ő nekem, meg tanulni elfogadni olyannak amilyen és a visszataszító érzéseim ellenére szeretettel gondolni rá és akár szeretetet sugározni feléje. Nem nehéz azokat az embereket szeretni, akik kedvesek és szeretettel fordulnak felém, az igazi kihívás az ilyen embereket szeretni. Istenem, taníts meg engem a szívemmel látni őket és megérteni a miérteket. Hiszen én se szent nem vagyok se angyal, csak egy egyszerű szőke nő, aki tanulja a mindennapi életet úgy élni, hogy öröme teljék benne. Amúgy a gyárban érdekes emberek vannak, néha elgondoltam, hogy jó kis történeteket tudnék írni róla. Olyan jó színes társaság, mindenféle náció, a világ minden tájáról, különböző kultúrával. Amíg a neveket megtanultam, na, arra is kellett egy kis idő. Norsang, Bruna, Nurten, Nurán, Aldo, Duduje, Gamze, Blazse, Mite, Latif, Zdravko, Zvejko, Lajlá, Turcene, Verica, Veszna, Esztella, Ramiza, Millos, Marilena, Sandra, Patrik, akit magunk közt Frodonak hívunk, Jolanta és nem Jolánda, Andriana és nem Adriana, és a többi, még most se tudom mindenkinek a nevét.

Norsang velem egyidős, alacsony növésű barna férfi, tibeti származású. Ő az egyik kisfőnök, de a maga módján rendes ember, bár soha se tudom, hogy mikor viccel vagy mikor komoly. A karján fan egy furcsa tetoválás, függőlegesen valami név, egyszer megkérdeztem azt mondta a testvére neve, aki már meghalt. Nem mertem megkérdezni mibe halt meg. Mélyfekete szemei vannak, néha amikor a szemébe nézek nagy szomorúságot látok és mély titkokat. A felesége meghalt és a gyerekeit egyedül neveli. Nem tudnám megmondani milyen ember, aprókat lép és gyorsan érdekes ember, de alapjában véve szimpatikus. De lehet, hogy tévedek, Éva szerint én nagyon naiv vagyok és hajlamos arra, hogy az embereket szépnek és kedvesnek lássam. Igen, szeretem azt képzelni el, hogy minden emberben benne van a szeretet, mégha nagyon mélyen is. Bruna ő egy harminc körüli kicsit kövérkés lány, nagy szája van és olyan izgő mozgó, de amúgy aranyos, nekem olyan, mint egy nagy gyermek, aki elfejtett felnőni. Néha azt érzem, hogy szeretet éhes, és úgy megölelném, de már nem teszem ezt, mert amióta megjártam visszatartom magam. Nem lehet, csak úgy senkit megölelni, van, aki egyenesen sértőnek veszi. Bruna Brazíliából származik, de az egyik szüleje olasz ezért beszél olaszul is és spanyolul is meg németül, úgy ahogy. A nagynénikéjéről szokott mesélni, aki felnevelte, és akit nagyon szeret, és aki már nagyon öreg. Csokit szokott neki vásárolni mikor megy haza, mert azt nagyon szereti. Akárcsak ő. Nurten és Gamzé török lányok ugyancsak harmincasok és érdekesek. Nagyon magasak gyönyörű nagy barna szemekkel, olyan őzike szeműk van. Harsányak és kicsit modortalanok, de alapjában véve jó lelkűek. Azt mesélik róluk a többiek, hogy nagyon kövérek voltak, kb. 120 kiló vagy még több és megműtették magukat, gyűrűt rakattak a gyomorba, hogy ne tudjanak sokat enni. Én már úgy találtam őket, hogy soványak voltak, különösen Nurte olyan, hogy akad össze a lába. Amíg oda voltam szabadságra elájult a részlegen, a mentő vitte el.
Állítólag kilyukadt a gyomra. Nem is csoda, sokat cigarettázik és kávézik, meg energia italt iszik és az étel nem maradt meg a gyomrába. Kellene, vitaminokat szedjen, és jobban odafigyeljen magára. Mostanában sokat dolgozunk én is gyakran vagyok fáradt a sok túlóra miatt, de én hazajövök és lefekszem, ők azonban családdal és kisgyerekkel ezt nem tehetik meg, néha látom a szemükön a fáradtságot. De ez mindenkire vonatkozik. Érdekes politikát folytat ez a gyár, ez kicsit azért engem is meglepett, hiszen otthonról Svájc maga a paradicsom, minden olyan rendezett, olyan szép. A táj az csodálatos, én mindennap megcsodálom, de az emberek itt is sokfélék, akárcsak odahaza.

Blazse és Mite két makedón férfi harmincasok, házas mindkettő és mindkettőnek két kisgyereke van. Az idősebb Blázsa de az ügyesebb Mite. Ő már egész jól beszéli a nyelvet, míg a testvére csak pár szót. A munkában is ügyesebb, igaz régebben is jött a gyárba, de akkor is én úgy látom, hogy sokkal hajlamosabb, könnyebben tanul és nagyobb az érdeklődése, ambíciósabb, mint a testvére. Nekem Mite az egész közül a kedvencem, vele a legjobb dolgozni a férfiak közül. A férfiak általában a gépnél vágnak, míg mi az asszonyok a szalagmunkát végezzük. Vele azonban azért is könnyű dolgozni, mert odafigyel mindenkire és segítőkész. Amikor vele dolgozok két szóból is megértjük egymást, és kölcsönösen segítjük egymást. Feleannyira fáradt vagyok vele, mint mondjuk egy olyannal, mint  Zvejkó. Mindkét fivérnek körszakálla és bajusza van ami vénitti őket. Egy nap Mite úgy jött munkába, hogy teljesen leborotválta a szakállát. Elképedve néztem, mennyire hasonlít a nagyfiamhoz, Kincsemre. Talán az óta kicsit még jobban kedvelem.