Voltál már úgy, hogy amikor már azt hitted megérkeztél, hirtelen rádöbbentél, hogy csak most indultál el? Voltál már úgy, hogy mentél volna is és maradtál volna is? Kicsit most így vagyok. Mennék már, de maradnék is, keresnék is valamit, valakit, de mégse és közben annyira tanácstalan vagyok. Ha Isten az embert arra teremtette, hogy társa legyen, miért van mégis annyi magányos ember? Jól vagyok, minden rendben velem, mondogatom magamnak, de közben érzem, hogy van valami, ami hiányzik az életemből. Néha azon gondolkodom, ha valaki elolvasná az összes írásomat, megutálna, vagy megszeretne? Lehetséges valakit a hibáiért szeretni? Lassan öt éve vagyok egyedül. Előtte is sokszor egyedül voltam, de néha elképzeltem, hogy mégse, hiszen szép családom van és férjem, akit mindenki irigyel tőlem. Igen irigyelt, mert nem tudta, vagy ….hát nem is tudom. Az biztos, hogy jó döntés volt a válás, de az bizony nem gondoltam, hogy még öt év múlva is egyedül leszek. Talán túlságosan is kapaszkodtam, talán igenis akartam valakit az életemben? Amikor az ember elengedni a dolgokat azok csak úgy elébe jönnek. De nem akarom, nem tudom azt mondani, hogy lemondok arról, hogy valakit szerethessek. Már a gyerekeim is olyan nagyok, nem ölelgethetem őket. Már nincs úgy rám szükségük. Anya adj pénzt, aztán tűnjél, ha lehet, ne zavarj sokat.
Regisztráltam magam a randi vonalon, és órákon át nézegettem a felhozatalt. Azt látom, hogy sok férfi van egyedül, sokan keresik az egyetlent, soknak még a bemutatkozó írása, levele és lenyűgöző, de a legtöbb közülük a délibábot keresi. Legyen csinos, legyen okos, legyen nagyon szeretet adó, legyen… legyen… és ha mindez megvan, akkor majd ő is adna… esetleg …valamit.
Ami felettébb zavaró, amikor odaírja, hogy hány kiló lehet a választott nő. Vagyis ha pár kilóval több vagyok, már labdába se rúghatok, ki vagyok selejtezve. Azt még megértem, hogy olyan írja, akiről lerí, mennyire fontos a külső, hiszen csupa izom, vagy olyan sovány szegény hogy szél fújja el, de aki majdnem 100 vagy azért van egy kis pocak, és mégis azt írja, csak vékony és karcsú nők írjanak.
Igen, az biztos, hogy valaki minél kövérebb annál több diszkriminációban van része. Nem elég, hogy küzd a kilókkal, hogy nem egészséges neki sem, de még más is elutasítja. Én szépnek érzem magam, ma mégis be kellett lássam, hogy hát bizony van nekem is pluszom, és ha nem is a randi vonalért, de le kell, adjam. Talán a hangulatom is jobb lesz, ha egy bombázót látok újból a tükörbe. Na, szóval, fel a fejjel és ki a mellel.
Két napja elkezdtem szaladni megint. Itt nincs sok mozgás, a munka se öl meg, kell egy kis mozgás. Gyönyörű helyen vagyok, az Alpok ölébe, amikor szaladok, csak nézem a távoli hegyeket és arra gondolok, miért nem vagyok boldogabb? Hiszen mindenem megvan, amire igazán szükségem lenne. Vagyis majdnem mindenem. Azért még várom csodát, talán az is a titka, tudni kell hogyan várni. Nem sietetni, nem idegeskedni, hanem mindennap felkészülni, várni, talán pontosan holnap lesz az a nap. És az is csoda lesz, mert nem tudom honnan fog rám mosolyogni. Egy levélen keresztül, vagy az úton belé fogok botlani, és megfogja, a kezem nehogy elessek, aztán soha többet nem engedi el? Álmodj csak Rózsika. Szép álmokat!!!
