Ott ültünk a szalonban, Borinak hajkölteményt készítettek, körmök, meg masszázs, utána én majd egy kis szemöldökigazítást. Az ilyen vendég a kedves, mindenkinek munkát ad. Folyik a beszélgetés, csak fél füllel figyelem.
- Szóval azt mondod egészen komoly? Talán még házasság lesz belőle?
- Nem talán, hanem biztos, a jövő héten lesz az esküvő, de csak szűk körben. Tudod neki is a második házassága és nem akart nagy felhajtást. Csak szerényen a legközelebbi barátok és családtagokkal. De így is lesznek vagy harmincan.
- Na és honnan ismerte meg a pasit? Ahogy tudom Andi nagyon igényes volt mindig?
- Hinnéd, hogy a társkeresőben találtak egymásra?
- Ne mond? Az ember azt gondolná, hogy ott csak szélhámosok vannak.
- Hát biztos, hogy van abból is bőven, de úgy látszik szerencse dolga.
- Igen, van, akinek sikerül, van, akinek nem.
Amikor Barátnéval beszéltem pontosan erről mesélt nekem. Bogárnak sikerült, és már elég hosszú ideje tart a házasságuk, de ez Magyarországon van, ott komolyabban gondolják az online ismerkedést, míg itt nálunk csak a szélhámosok, és lelkileg instabil emberek próbálnak ismerkedni ilyen téren. Erről az jutott eszembe, hogy Majdnemszerető azt mondta, hogy ilyen helyen csak egy dologra lehet számítani, de nem a szeretetre. Én nem tudom ezt elfogadni, mert nem hiszem el, hogy nem él minden emberben ott a vágy a szeretet iránt.
