Ma úgy ébredtem, meg, hogy döntéseket hoztam az életemben. Miért sírok olyan dolgok után, amik már rég nem tartoznak hozzám? Itt értem események, személyek és dolgok iránti hiányérzetemet. Aztán sorba vettem mindent. Mire gondolok feleslegesen? Eszembe jutottak a kis kalandjaim, az olyan események, amikor bár nem volt szerelem, azért reménykedtem, hogy hátha. Régen volt, hogy férfi ölelését éreztem, és bizony hiányzik. De bármennyire hiányozna, nem fogom alább adni a vágyaim, elképzeléseim, csak azért, hogy legyen valakim. Utoljára Majdnemszerető ölelt át. Bár sután, és érzések nélkül, mégis volt benne valami. De az is lehet, hogy nem volt, csak én képzeltem el. Durvaságával inkább elijesztett, mintsem megfogott volna, mégis hazudtam magamnak, hogy ez nem minden, és hogy tud ő érzéki is lenni, csak idő kell hozzá. Aztán vártam, hogy lépjen, hogy hívjon, próbáltam én kezdeményezni, esetlen suta erőlködésem még rosszabb volt. Akkor kellett volna azonnal befejezni, de fájt. Fájt a szeretetlensége, fájt a nemtörődömsége, fájt az, ahogyan kezelt. Ezért is adtam neki azt a nevet, hogy Majdnemszerető. Titokban reménykedtem, hogy kis idő múlva Szerető lesz belőle. Legalább. Kisbékával mindig tudtam, hogy semmire nem számíthatok, Manóval hamar rájöttem, hogy taktikázik és nem őszinte, Majdnemszeretővel, pedig el tudtam volna képzelni egy új életet. Most már tudom, hogy hiba volt, hiszen pontosan az történt, mind M.Nagymanővel, hogy próbáltam olyannak látni őt amilyen nem is valójában. A tegnapi beszélgetés jó volt arra, hogy letisztázódjanak bennem az érzések. Mindenkinek megbocsátok, és mindenkit elengedek a szívemből, az életemből, a gondolataimból. Nem akarok többet egyikre se gondolni, még véletlen sem. Ideje tovább lépnem. Nem haragszom a megtörtént dolgokért, bizonyára szükségem volt rá, még akkor is, ha nem értem, és legfőképpen magamnak bocsátok meg. Nem hiszem, hogy már olvasna Majdnemszerető, de ha esetleg mégis, arra kérem, ne olvasson többet, mert ezután semmi olyat nem fogok írni, ami róla szólna, és igazán felesleges lenne. Ha eddig nem hívott, már ne hívjon, ha eddig nem akart, már ne akarjon. A gondolataimból is ki fogom törölni az emlékét. Ugyanezt teszem a többivel is, akik csak arra voltak jók, hogy felrázzanak a leragadt életemből. Kitöröltem mindegyik számát a telefonomból, és nettről, mindenünnen, mert valóban nem akarok többet semmit tőlük. Elengedem az emléküket nagy szeretettel.

Holnaptól más álmaim és más vágyaim lesznek. Imádkozom, hogy erős legyek, és sikerüljön átvészelni ezt az időszakot. Eldöntöttem, hogy böjtöt fogok tartani. Lelki és testi böjtöt, mert szükségem van rá. Egy napot arra szentelek, amikor semmit nem eszem, csak vizet iszom és imádkozom. Rég, hogy készülök rá, de most már döntöttem. Ha Csinoskának sikerült nekem is fog. A múltkor nyolc napig nem ettem semmit, akkor most egy napot igazán be tudok iktatni. Lassan rendet teremtek az éltembe, az én rendemet.