Ha utólag felülvizsgálod a naplódban leírtakat, szinte félelmetes, ahogy egyértelműen látszik, hogyan hívtad meg életedbe a későbbi eseményeket. Ha megszámolod, hogy hányszor írtad le (ezerszeres energiát adva neki), hogy mennyire szerencsétlen vagy, mások hogyan bántak (el) veled, egyenesen következik a folytatás, amiben még szerencsétlenebbnek és még megbántottabbnak érzed magad.
Igaza van Verának, minél jobban sajnáltatom magam, annál rosszabb kezd lenni.
Eldöntöttem, hogy inkább arra összpontosítok, amit szeretnék elérni, mintsem arra, amitől félek. Inkább arról beszélek, amire vágyom, és hagyom a fájdalmaimat, hogy nyom nélkül eltűnjenek. Nos ha ez mind sikerül, talán nagyobb változás fog bekövetkezni az életembe.
Meséltem már neked, hogy gyerekkoromban az ezeregy éjszakája volt az egyik kedvenc mesém. Mert olyan hosszú és annyi sok csodával telített volt. Volt egy kis barátnőm, akinek szintolyan fantázia dús lelke volt, mint nekem. Órákon át tudtunk beszélgetni. De nem magunkról, és nem a fiúkról, ahogyan mások tették abban az időben, hanem meséltünk egymásnak. Elképzeltünk különbnél különb meséket és azt színeztük, formáltuk, néha napokon át. Akár egy nagy családregényt. Az egyikünk mesélt, a másik meg hallgatta, aztán fordítva. Ameddig hallgattuk egymás fantazmáit, mintha a lelkünk kirepült volna testünkből és szabad táncát járta, volna. Minden szabad volt. Lehettél bármi, és bárki. Lehettél nagyon gazdag, lehettél csodaszép, lehettél akár varázsló, de lehettél madár, ami csak repül és repül az álmai után. Lehettél aranyból, lehettél gyémántból, bármi, amit csak az agyad képes volt elbírni. Angyal néha már nem győzött várni és kijött elönkbe, mert mi ketten egy tízperces útszakaszt akár egy óráig is el tudtunk lépegetni. Az ember csak azt látták, hogy két kislány olyan lassan lépeget az úton, mintha a köveket számolná, mert hol a földre szegeztük álmodozó tekintetünk, hol pedig az égre. Életem egyik legszebb időszaka volt az a hét év, amit Angyalnál töltöttem el. Voltam még boldog, voltam még vidám, éreztem magam szeretve és becsülve, de azt a szeretetet, amit Angyaltól tapasztaltam meg, soha az óta senkitől. Talán majd egyszer tőled.
