Lehet-e rossz időben születni? Ezt kaptam meg ma a postaládámba. Ha ezelőtt pár évvel valaki ezt kérdezte volna simán, rávetem, persze, én is így születtem. Ma azonban azzal a gondolattal keltem fel, hogy túl sok bennem a pesszimizmus. Lehet, hogy kemény és nehéz életem van, volt, de akkor is túl sok bennem a szomorúság. Kell ez nekem? NEM.

Mától jobban odafigyelek a gondolataimra, és mától csak a jó dolgokra összpontosítok. Nem mintha az éjszaka alatt átváltoztam volna boszorkányból tündérré, hanem mert egyszerűen ki akarom próbálni. Be HAPPY, mostanában mindenki ezt szajkózza, és én szót fogok fogadni. Megpróbálom, hogy boldog legyek. De azon agyaltam az imént is, hogyan fogom állandó eufóriában tartani magam? Aki belövi magát, még az sem tud állandó eufóriában lenni. Aztán rájöttem a megoldásra. Nem megyünk fel a hegyre, hogy ne keljen lejönni onnan. Sík talajon egyforma minden, a jó is, a rossz is. Na. Ha ez sikerülni fog, akkor ledoktorálok Hogyan legyünk boldogok, címmel. Hm, még a végén bevállik. hehehe.