Ma különös álmom volt. Mintha a Múzsa jött volna el hozzám. Súgott nekem, de hogy mit, nos azt nem árulhatom el. Megmondta, hogyan tovább, hogyan lehetek boldog, anélkül, hogy kívülről várnám a Messiást. Igaz, hogy ez is egy fajta pótszer, de már megszoktam, hogy nekem pótanyám, póttestvérem, pótbarátom, pót pót, numaipot-jaim vannak.

De a vizsgáim után nekifogok és megoldom. Tulajdon képen mindegy, hogy kit szeretünk, vagy kitől kapjuk meg a szeretetet. Néha nem is gondoljuk, honnan jön. Ha jobban odafigyelnénk a jelekre, ha jobban összhangban volnánk a belső énünkkel, talán sok szenvedést és kudarcot is feleslegessé tennénk. De hát, amint mondani szokták. Úgy van jól, ahogy van.