Reggel van, már minden lámpa fénye kihunyt, a levegő még álmos, hidegen tapad a bőrödhöz, amint kilépsz az ajtón, de kell ennyi, mert hanem visszazuhansz az álmaid förgetegében. Megtörli izzadt homlokát és felsóhajt.

-         Micsoda éjszaka!

Úgy jött el onnan, hogy le se tusolt, csak magára kapta a gatyát és már jött. Pedig ez nem az ő stílusa. Egyszerűen érezte, ha hamar nem ér ki a szabad levegőre megfullad.

Egyéjszakás kalandnak indult az egész. Legalábbis ő arra gondolt. A szokásos kis udvarolás után már ott tartottak, hogy akkor ideje találkozni, nemcsak virtuálisan, és végre eldöntetni, hogy akkor van vonzalom, vagy nincs. Nem tűnt fel neki semmi, nem voltak előjelzések, rossz érzetei, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Most mégis beleborzong és kirázza a hideg. Ilyen még nem volt. Egyszerre rázza a hideg és izzad, kegyetlenül izzad. Ő aki, soha nem izzad, aki mindig olyan mintha skatulyából húzták volna ki.

Ha el tudnál képzelni magadnak egy igazi férfit, aki kívülről a tökélyt megtestesíti, akkor az ő lenne. Sziporka úr. Én csak így szólítom, de te adhatsz neki bármilyen más nevet. Ő a modern Don Juan. A női szívek megbolondítója. A modern Don Juan. Hogy mikor kezdődött el az egész? Nagyon régen. Talán ezer éve, vagy még több is? Már nem emlékszik. Ma éjjel mégis felidézte benne ez a lány. Igazi boszorkány. Magas és sudár. Nem is annyira karcsú, inkább sportos teste volt, ami úgy hajlott akár egy nyíl, akár egy fűzfavessző. A szemei pedig, no, attól borzong még most is. Szürkében hajló, sárgászöldes szemei voltak. Vékony keskeny pupillái, mintha egyenesen a lelkébe láttak volna. Még felöltözve is meztelennek érezte magát vele.

Nekifogtam újból egy regénynek. Nem tudom sikerül-e befejezni, nem tudom, van-e értelme az egésznek, de ki kel írjam magamból, el kel mondjam. Nem, nem fogom ide azt is belekutyulni, mint egy nagy zakuszkás üstbe, csak egy részletet írtam ide ki ízelítőnek.

Azon gondolkoztam ma, hogy van az a kis részlet a kishercegben, amikor találkozik a részeggel, és megkérdi tőle, hogy miért iszik.

-Azért iszom, hogy felejtsek.

-Mit felejts el?

-Hogy iszom.

Ma olyan szépen misézett a pap. Mondott egy kis történetet. Egy asszony álmában elmegy a piacra. A piacon találkozik Jézussal, aki éppen egy asztal előtt áll és magokat árul. Megkérdi az asszonyt, hogy mit szeretne vásárolni. Arra gondol az asszony, hogy most itt van az ideje, hogy bőségesen kérjen, mindent, amit a szíve diktál, mindent, amire életében vágyott.

-         Szeretnék bőséget, boldogságot, egészséget, szépséget, szeretetet magamnak, a családomnak és mindenkinek, akit ismerek.

-         Te tőlem gyümölcsöt kérsz, amikor láthatod, hogy én csak magokat árulok. A gyümölcsöt te magad kel megteremtsd, én csak a magokat adhatom, amiket elültetsz és gondját viseled, hogy az legyen belőle, amit szeretnél.

Nekem nagyon tetszett ez a kis történet.

-Mért iszol, ha nem esik jól, miért eszel, ha már nem vagy éhes? Elgondolkoztál már ezen? Mi az, amit ez által akarsz elfelejteni?

Azért jutott eszemben ez, mert Barátném, amikor nagyon el volt keseredve, volt az ő életében is egy elég nehéz periódus, neki fogott inni. Menekülünk a problémáink elől. Csak azt nem tudjuk, hogy a problémák nem tűnnek el, amiért nem vesszük, nem akarjuk észrevenni őket.

- Tudod, leülök, és úgy érzem, hogy minden összedől körülöttem. Úgy érzem, szétrobbanok, valami nagyon rossz fog velem történni. Amikor megiszom az első pohárra, mintha minden, mint Aliz csoda országában, kezd a helyére alakulni, akár egy puzzle. Amikor megiszom a második pohárral, már nem is tűnik olyan nehéznek, nem is tűnik olyan borzalmasnak, és ahogy iszom, egyre szebb lesz körülöttem minden, mindaddig, amíg, egyszer már semmit sem érzek. Egyszerűen nem gondolkozom, megszűnök létezni. Talán ez az a pont, amikor teljesen az önmagam középpontjában vagyok. Aztán kezdek kifelé tartani, és az már egyre rosszabb. Hányingerem van, fordul a gyomrom, és megint forog a föld alattam, de már nem kellemesen, hanem veszettül, mintha egyenesen le akarna vetni magáról. A józanság és részegség közötti útszakasz maga a pokol. Akkor jönnek elő a meg nem oldott fájdalmak, problémák, frusztráció, harag, düh, önsajnálat, és minden, ami a rosszhoz tartozik. Ilyenkor, ha megint menekülni próbálok, jöhet egy újabb pohár, de az már azért is veszélyes, mert az lesz a labirintusnak a labirintusa. Az ideális az lenne, ha csak egy pohár lenne. Az első pohárnál megállni és azt mondani, ennyi, nincs tovább.