Nehéz hétvégém volt, összevesztem párszor megint Okoskával. Néha úgy érzem, mintha az idegeimen taposna. Szégyellem bevallani de, van úgy. Hogy azt érzem, bár már menne el valamerre, bár már nőne akkorára, hogy a saját életét tudja élni.
Egy örökös holnapban élek és ez nem jó. Majd holnap boldog leszek. Ha felnövők, ha lesz valakim, ha elválok, ha a gyerek megnő, ha ha ha. Valami baj van velem. Valami nagy baj, és nem tudom, hogyan oldjam meg. Elolvastam mindent, ami csak elolvasható, imádkozom, nap, mint nap, de mostanában mintha Isten is magamra hagyott volna. Jó akarok lenni, kedves az emberekhez, szeretem a családomat, szeretem a gyerekeimet, mégis. Nem tudom. Néha olyan mellkasi fájdalmat érzek magamban, hogy alig kapok levegőt. A szomorú csak az, hogy meghalok és még nem is voltam igazán úgy szerelemes, hogy viszonozták volna, még nem is éltem úgy, hogy gondtalan, és talán még azt sem tudom, hogyan kell boldognak lenni. Tudom, tudom, hogy vannak nálam keservesebb sorsok, tudom. De azt is tudom, hogy annyit küszködtem életemben, hogy többet nem akarok. Szeretném, ha végre rám is vigyázna valaki, ha én is fontos lennék valakinek. Szeretném azzal a valakivel megosztani az örömöket és a gondokat. Néha attól félek, hogy én vagyok az, aki nem tudok szeretni. Lehet, hogy falakat emelek magam körül, lehet, hogy zárkózom minden elől?
Olvasom A viskó-t. Érdekes olvasmány. Kicsit igaz, hogy fantasztikus, de érdekes, és nagyon sok mély mondanivaló van benne.
Mindjárt itt van karácsony, és utána szilveszter. A tavaly egyedül töltöttem a szilvesztert. A szomorú az, hogy úgy néz ki az idén is egyedül fogom eltölteni. Nem is várom még karácsonyt sem. Nem lesz pénzem nagy ajándékokra, és már látom, hogy a fiam elégedetlenkedni fog. Ex elköltözik a barátnéjához, így aztán kevesebbet fog találkozni a fiúkkal.
Sajnálom magam, akkora nagy üresség van bennem. Hogy is van az a vers? Hiányod átjár, mint húzat a házat? Én már lassan azt sem tudom, hogy ki vagy mi hiányzik.
Mindennap egy kicsit meghalok, és annyira, annyira sajnálom.
