Napok óta a bánat felhője körbe csavarja lelkemet. A szívem ólom súlyát alig bírom viselni. Kicsi fiammal baj van, nagy baj van. Eddig búsultam a tekergését, a rossz barátokat, ma már búsulom az egészségét. A legkárosabb méreggel pusztítja magát. Olyan prenádex szaga volt a tegnap, hogy még a bőrén is érezni lehetett. Tagad, mindig csak tagad. Menekül minden elől. Hapi azt mondta, hogy akkora szomorúság van benne, hogy már nem bírja viselni. Én meg csak sírok és tördelem a kezem. nem tudom kihez fordulhatnék segítségért.

Istenem, Istenem, mért hagytál el minket!!!

Perelek mindenkivel. Szidom a Világot, szidom Istent és legjobban magamra haragszom. Hol tudtam ennyire elrontani? Nem vagyok jó anya, nem tudtam vigyázni a gyermekemre. Mért ad Isten gyermeket olyan anyának aki nem tudja gondját viselni!?

GYŰLÖLÖM MAGAM, GYŰLÖLÖM A TEHETETLENSÉGEMET!!!!