Lassan eltelt egy év újból, sok minden eltelt, sok minden elmaradt. Vannak napok és percek, amikor azt gondolom, hogy a legfontosabb dolgokról soha nem tudnék lemondani. Aztán eltelik az idő, és már nem is emlékszem mi volt annyira fontos. Az érzések is elfakulnak, az arcokra sem emlékszem már. Szomorúnak kellene lennem, de inkább fásultságot érzek magamban. Talán belefáradtam mindenbe, talán már nem is fontos az, amire tegnap még annyira vágytam. De ami ennél is szomorúbb, hogy már nem tudok hinni egy férfiben sem. Igaza van Pótanyának, a legjobb kikapcsolódás végigfeküdni az ágyon és kattogtatni a távirányítót.

Unalmas élet, de legalább nem szomorú és minden előre eltervezhető. Jó, lehet kicsit unalmas, de hát ez van

Szellőcske barátnőm hívott, hogy a szilvesztert társaságban töltsük, de nekem valahogy nem megy. Valahogy semmire nincs kedvem. Szilveszter éjszakáján vagy végig filmeket fogok nézni, vagy tizenkettő után lefekszem, és egyet jót alszom. Gondolkoztam, hogy J-vel töltsem az éjszakámat, de valahogy nincsen rá se kedvem. Sem pasit, sem barátnőt, senkit nem akarok magam mellett azon az éjszakán. A legjobb, ha egyedül töltöm el, immár a második szilveszterem, lassan még meg is szeretem. Talán gyújtok egy gyertyát, talán még valami jó borral is meglepem magam, és finom csokoládéval, de ki tudja?