Beteg voltam, rég nem voltam ennyire beteg. 6 napon keresztül csak feküdtem és feküdtem. Szerencsére a fiúk kicsit összeszedték magukat és takarítottak, mosogattak, hogy ne gyűljön fel nagyon nekem. A mosnivaló így is nagyon felgyűlt. Kincsemet odatettem, az ágyból mondtam mit tegyen és főztünk ketten. Aztán másnap a Szellőcske barátnőm főzött egy nagy adag ételt és letette az ajtóm elé. Igazi barát. Sokan nem tennék meg ezt. Hálásnak kell lennem, amiért ilyen barátokkal áldott meg az ég. Hálás is vagyok, és mégis. Ez a betegség sem véletlen.
Hazajött a Lányom Lisszabonból. Olyan jót beszélgettünk, bár nagyon sietett. Magamat látom benne, bár ő sokkal okosabb. Jobb élete lesz, mint nekem, és én ennek nagyon örvendek.
Ma be voltam munkába, de holnap még nem megyek. Kicsit még az itthoni teendőimet rendezem, pénteken úgysem nagy értelme bemenjek.
Voltam az Anyámnál. Mint mindig most is tele van panasszal. Rekordidő alatt el tudja venni a kedvem mindentől. Csak néztem, hogy megöregedett. Kétféle öregek vannak. Vannak szép öregek, akik mindig mosolyognak. Ők az igazi bölcsek. Az élet megedzette őket, de a szeretetet a szívükben hordozzák. Ezek az öregek, ha elmész, hozzájuk mesélnek. Az öregek már csak ilyenek. Visszaemlékeznek mindenre, ami elmúlt, de a tegnapi dolgokat elfelejtik, már nem annyira fontos. Csenger néni is ilyen öreg volt, Angyal is, de az Anyám ő nem. Ő a másik kategóriába tartózik. Azok az öregek, akik vénségükre megkeseredtek, mindenkire irigyek, még a saját lányukra is, akik mindig tele vannak panasszal és szidalmazással.
Ahogyan elnéztem nagyon megsajnáltam. Mennyire rossz lehet így élni. Mindig csak a rossz oldalát látni. Aztán elkezdte megint a vagyont, hogy ő idehozta nekem és én mégis cserbenhagytam. A régi téma. Most azt hányja fel nekem, hogy mért tettem az otthonba. Pedig jó dolga van ott, mindene megvan. Meleg, kényelem, étel, betegellátás, de nem ő most is csak elégedetlenkedik. Ma három percig bírtam ki nála.
- Kérlek, Anya, ne kezd el megint ezt a témát, mert elmegyek.
Nem tudta abba hagyni. Vettem a táskám és elmentem. Otthagytam. A folyóson hallottam még, ahogyan hangosan bömbölve sír. Mindenáron bűntudatot akar bennem kelteni. Régi szöveg, már nagyon unom. Nem tud már hatni rám. Sajnálom, nagyon sajnálom, de nem tudok segíteni rajta. Senki nem tud segíteni rajta. A saját rossztulajdonságainak a rabja lett. Elmondtam neki a múltkor is, hogy ha ne folyton piszkálódna akár egy órát is ülnék nála. De nem, ő már csak ilyen.
Későre jár, érezem a testemben a fáradtságot. Ma sokat dolgoztam, ideje megpihennem. Megyek is már. Ma Holdsugár jutott eszembe. Istenem micsoda életet választott magának? Hát, hogy nem lesz könnyű az szent. Pontosan úgy történt, ahogy mondtam. Sajnos. Bár ne lett volna igazam. Bevállalni 5 gyereket ebben a világban kicsit felelőtlenség. Na de hát ez van. Én is imádom a gyerekeket, de ezt a kettőt is alig bírom nevelni. Aluszik minden körülöttem…nekimegyafalnaknagyotkoppanazutánelhallgat.
Szép álmokat kedves.