Megint hétvége egyedül. A józan eszem tudja, hogy mit kellene tennem és mégsem teszem. Halmozom a hülyeségeket, halmozom. A tegnap egész nap nem hívott, nem keresett, de még az sms.eimre se válaszolt. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez mind azt jelenti, mennyire vagyok fontos neki.
-fogsz… ígérem.
Hogy lesz valaki majd fontos, amikor a jelenben nem az?
Tudom, hogy a szíve még ott van annál a nőnél, tudom, hogy harcol magával, keresem a kifogásokat, amivel menteni tudjam őt, mert szeretem. Én hülye, hülye, hülye
Bemászott a szívembe, mielőtt észrevettem volna.
Tudom, hogy nem tehetek semmit, de legalább azt megtehetem, hogy méltósággal elköszönök tőle. Írtam is neki egy rövidke levelet, és elmondtam neki, mit érzek, és hogy nem látom, hogy kettőnkre süssön még a nap, amikor ő a másik kapcsolatából sem tudott még kiszállni. Csak az fáj, hogy ő volt az, aki mindent megígért. Ő volt az, aki tervezni kezdett velem, velünk. Szavak, szavak, üres, kongó szavak… és hogy tudnak fájni.
Megígértem önmagamnak, hogy kész befejezem, többet nem fogom hívni, mert ez az áldatlan állapot nekem nem jó. Amikor azonban felhív, elfelejtek nemet mondani. Hevesebben dobog a szívem és bármiről beszélünk, akkora szeretet van bennem, hogy az egész világot körbe tudnám ölelni. Ha ő nem talál valami alibit, készen adom én a kezébe. Hét végén ott volt megint a nőnél, veszekedtek sokat és szenved ettől. De nem tudja azt mondani, hogy eddig és ne tovább. Aztán amikor hazaér, velem vigasztalja magát. Mert olyan jó velem. Hát igen, legalább valamire én is jó vagyok. Csakhogy nekem ennél több kellene, ha lehetne. Én nem akarok még egy barátot magamnak, mert abból van bőven, én egy szeretőt, egy társat, egyben mindent szeretnék.
Nem tudom, nem tudom, mit tegyek. Ha felhív, repülök a boldogságtól, ha meg nem szenvedek. Még magamtól is szégyellem ezeket az érzéseket.
Igen, ahelyett, hogy itt siránkozom, neki kéne fogjak megint tanulni. Románból és angolból megcsinálni a portofoliot és kozmetikából is. Annyi mindent szeretnék csinálni, és nem teszem. Tiszára be vagyok golyózva. A szerelem jó és szép, ha viszonozzák, de ha nem méreggé válhat.
