Vannak napok, amikor minden a fonákjára fordul. Még az a kicsi jó is, ami van, megsavanyodik. Mostanában én is így jártam. Nem tettem fel a szemellenzőt, de arra gondoltam, ha nem hisztizek mindenért, talán másképpen alakulnak a dolgok. Egész hónapban az orvosokat jártam, hogy végre megkaphassam Okoskának a gyógyszert ingyen, erre alig akarja bevenni, sőt egy párszor megfogtam, hogy nem nyelte le. Nem tudom, mit tegyek vele? Aztán szerelmes lettem. Miért lesz az ember szerelmes? Annyiszor feltettem már az életem során ezt a kérdést, de soha nem kaptam rá választ, sőt én magam sem tudom. Valami kémia felgyülemlik bennünk, vagy kapaszkodunk, amikor egy kedvesebb szót kapunk valakitől? De ezt se lehet mondani, mert akárkiben nem leszünk szerelmesek. Szerelmes lettem Pé-be és úgy éreztem, hogy ő is viszonozza az érzéseimet. Volt egy hét csodálatos. Aztán, bumm. Jöttek a rossz dolgok. Bár vigyáztam arra, hogy ne legyen nős ember, vagy ne legyen egy komoly kapcsolatban mégis, arra ébredtem, hogy én lettem a ketteske. Pé azt mondta nekem, hogy kifele tart egy rossz kapcsolatból, de már nagyon ott áll, hogy befejezi. Ennek azonban már harmadik honapja. Hány hónap kell ahhoz, hogy egy nem működő kapcsolatot valaki bezárjon?

Mind a mellett, hogy jól érezte magát velem, nem akarta befejezni az előzővel sem, hiszen ahogyan értettem annak anyagi vonzata volt. Hát ez nagyon kezdett fájni. Különösen akkor, amikor, ha hívtam nem vette fel a telefont, ha sms-t írtam nem válaszolt vissza, sőt még ő szidott le, hogy hogyan képzelem az egészet, hogy zaklatom akkor, amikor ő a nőnél van. És én?- akartam kérdezni. Akkor én hol vagyok, nekem hol a helyem. – Sehol. Bár ezt így konkrétan nem mondta ki, de ez jött le belőle.

SEGGFEJ- igazi segfej. Meg is mondtam neki, erre ő nagyon felháborodott.

Beszéltünk telefonon, mindent letisztáztunk, legyen még egy kis türelmem, mert minden jóra fog alakulni. Közben mindenről beszélgettünk, azt mondta kíván, és szeretne velem lenni már és én újból bedőltem a nagy semminek. Okos nőnek képzeltem magam, de úgy látszik a szép szavak ez alkalommal is megszédítettek. Olybá kezdett tűnni, hogy én nagyon oda vagyok érte, ő meg csak játszadozik velem. Megkértem valamire, apró kis szívesség, útjában esett volna, de azt se tette meg. Ezek a jelek mind arra valók, hogy bebizonyítsák nekem, mennyire nem vagyok fontos neki. Mit akartam akkor mégis?

Igen a jó lelkű nő szerepében szépen el kellett volna, tűnjek a színhelyről és kész, elfogadjam, hogy pali madár lettem. Talán ezt is teszem, ha nem jön közben az is, hogy Okoska is megint most borította ki a bilit. Hívott Pótanyám, hogy ahelyett, hogy iskolában lenne, a város végén stoppol a kicsi ügyes, valahová elindult. Felpattantam a biciklire és irány utána. Úgy ordibáltunk az úton akár a cigányok. Ki kellett rángassam egy magyar rendszámtáblájú kocsiból, mert már be is ütött. Szédülni kezdtem alig kaptam levegőt.

-         Gyere, haza beszéljük meg.

-         Nyugodj meg, ne hisztiz itt. – De közben ő üvöltözik úgy, hogy mindenki minket néz.

Amikor hazajöttem magamban estem. Jól kisírtam magam, és eldöntöttem, többet nem várok. Holnap elmegyek a gyámhatósághoz és segítséget kérek. Megmondom, hogy vigyék el. Mellettem csak elzüllik, ha itt hagyom. Átkozott, ordított, nagyon úgy viselkedett, mint aki nem normális.

Később leültem a gép mellé és láttam, hogy Pé fent van. Nem szólt hozzám, minek, én majd csak alázkodjam meg, könyörögjem neki. Olyan dühöt éreztem iránta is és Okoska iránt is, hogy robbantam szét. Akkor el kezdtem írni.

Igazi SEGGFEJ vagy. És mindent kiöntöttem magamból. Nem érdekelt, hogy ezzel végleg elvágom a fát magam alól, szinte azt is kívántam. Bántani akartam. Ha csak egy keveset is vissza akartam adni abból, amit tőle kaptam a nagy álszenteskedése képében. Lehet, hogy kissé közönséges voltam, de jól esett elmondani őt mindennek.

Azt hiszem ezzel végleg befejeztem egy még el sem induló kapcsolatot. De minek ámítsam magam, amikor minden jel arra mutat, hogy valóban egy nagy seggfej.

Dühös voltam és vagyok az egész világra. Dühömben azt kívánom bárcsak valakit én is meg tudnék bántani. Adjam ki magamból. Nem akarok többet jó lenni, mindent lenyelni. Dühös akarok lenni, és gonosz, hogy érezze meg más is, milyen, ha szenvedést okozok.

Ez nem én vagyok, de ma… ma valahogy kijött belőlem a boszorkány és én szinte még élveztem is.