Új meglátással, új ideológiával találkoztam a minap. Mondj le….

Például, mondj le a gazdagságról, mondj le a szerelemről, mondj le a jólétről, mondja le a barátokról.

Hát ez nagyon érdekes  - gondoltam magamban -, én úgy tudtam, hogy ahhoz, hogy valamiről le tudjak mondani, először birtokolnom kell azt. Hogyan mondjak le a gazdagságról, ha soha nem voltam olyan gazdag, hogy azt érezzem… na, igen… ez már döfi. Bármit csinálhatok, még soha nem éreztem, mert mindig megvoltak az anyagi korlátaim. Egy gazdag ember érzi és tudja, hogy a pénzével bármit elérhet, elvehet, megvehet, kivéve két dolgot, ami tulajdonképpen nem is dolog. Nem veheti meg a szeretetet, de ha igazán akarja, elérheti, hogy megszeretesse magát, és nem veheti meg az egészségét, de egy gazdag embernek könnyebb megőriznie az egészséget, mint egy szegénynek. Számomra a gazdagság egyenlő a biztonsággal. Van, mit egyél, van, mit felvegyél, van, hol lakj. Az anyagi biztonságot szerzed meg a gazdagsággal.

Buddha lemondhatott a gazdagságról, hiszen volt benne része, megtapasztalta, hogy milyen. Én voltam szegényebb, mint most és voltam gazdagabb, de nagyon gazdag soha nem voltam. Valahogy nem is foglalkoztatott ez a dolog mostanáig. Most is inkább a biztonság hiányzik, nem annyira a sok pénz.

Az időm, az kezdett mostanában nagyon drága lenni. Elrohan az idő, és már megint este van és semmi értelmeset nem csináltam. Ez az, mi az értelmes? Most jelenleg az, hogy tanuljak, mert vizsgáznom kell, és nagy jegyet szeretnék kapni, a lehető legnagyobbat.

Ezért oda kell, figyeljek, és minden, amit feleslegesnek tartok azt most lemondom.

A facebook a legnagyobb időrabló. Arról fogok, arról szeretnék lemondani egy jó időre.