Sokszor hallottam ezt, amikor nem tettem az szerint ahogy ő akarta, amikor nem adtam neki egyből pénzt, vagy egyszerűen más volt a véleményem. Sokszor odavágta nekem: -Te nem is vagy Anya, nem is tudod, milyen kell legyen egy anya.

Lehet, hogy nem tudom ,milyen kell legyen egy anya, de ő talán tudja, aki még apa sem volt. Legalábbis ebben az életében, hiszen csak 17 éves.

Néha arra gondolok, hogy az ami benne legjobban zavar, lehet, hogy bennem is megvan és az az oka mindennek. Nagyon zavar, hogy olyan rendetlen, semmit nem tesz a helyére és hogy nem értékeli sem a saját dolgait de sem a másét, a testvéréét az enyémet vagy akár a barátai dolgait. Mindig attól kell rettegjek, hogy mit tesz tönkre. Lássuk csak, a rendetlenség az lehet, hogy bennem is megvan, na nem a dolgokkal szemben, hanem inkább egy belső rendetlenség, zűr az amit érzek magamban. Talán ezzel kellene először is megbírkoznom. Ami a dolgokhoz való viszonyomat illeti én az ellenkezője vagyok Okoskánat, szeretek mindenre nagyon vigyázni, sokáig megörzöm a dolgaimat, régebben elég nehezen váltam meg bármitől ami hozzám tartozott. Az óta ez változott, mert gyakran csinálok nagy takarítást és ami már elavult, amire már nincsen szükségem igyekszem tovább adni. Lemondok róla, mert tudom, hogy meg kell tanuljam nem ragaszkodni a dolgokhoz. De akkor se teszem őket tönkre, Okoska, mintha lázadna ellenük, a dolgoknak is ellensége. Amikor dühkitörése van akkor tör zúz mindent magma körül, persze utána mondja, hogy mennyire sajnálja, de ez engem nem vigasztal. Hányszor elmondom, neki, hogy az nem elég, hogy meg kellene verge tanulja a saját kitöréseit mérsékelni, uralkodni rajta.

Nem tudom mikor fog megérni a feje, de nagyon reménykedem. Addig is imádkozom, mert mast már nem nagyon tudok, esetleg az, hogy türelemmel várok.