408.már megint sír a lelkem
2015. augusztus 12. írta: anyacska7

408.már megint sír a lelkem

 

Lehet, hogy nem vagyok jó anya és biztos valamit rosszul csináltam, hiszen a fiaim nem úgy viselkednek velem, ahogy egy anyával szokás. Bűntudatot keltenek bennem, követelőznek, nem elég nekik az, amit nyújtani tudok. Semmilyen téren nem elég. Ha főztem az nem volt jó, ha nem főztem az, most megrendeltem a vendéglőből az ételt és bár az se egészen jó, de abba már nem találhatnak kivetni valót, hiszen vendéglőből van. Lefizettem egy egész hónapra. Még ez a héten vagyok itthon, de legyen nekik akkora is, amikor nem vagyok. El is fogyott a pénzem. Nem tudom, semmi extrára nem költöttem mégis elfogyott a pénzem. El akartam menni a tengerre, de ők táborozni akartak és oda fizettem aztán még ez, még az és lemondtam a tengert. Mindig én vagyok, aki itthon marad. Nekem étel se kell sok. Ma, amikor elhoztam a kaját hát kitettem. Bő három tányér volt én is ehettem belőle. Kincsem, amikor leült mellém szóvá tette, hogy hány személyre rendeltem.

  • Kettőre, de kijut három is- erre úgy felháborodott, hogy fogta magát otthagyta az ételt és elment. Azt mondta nem is jön többet haza. Azért, hogy enni mertem az ő adagjukból. Ez már nem az első alakalom. Éjjel fél négy van, és nem tudom, hol van. Nem elég, hogy annyiszor aggódom Okoskáért, most ő jön ezekkel a kitörésekkel. Én, amikor gyerek voltam mindenemet elosztottam Angyallal. Soha nem tudtam volna megenni valamit, anélkül, hogy neki ne adjak. Az én gyerekeim meg azért haragszanak rám, ha én is akarok enni a nekik szánt ételből.

Nagyon egyedül érzem magam. Nem panaszkodom, de néha úgy érzem semmi értelme az életemnek. Olyan szeretetlen világban élek, nincs, akit megöleljek, nincs, akit szeressek. A saját gyerekeim csak bántani tudnak. Utálom saját magam. Sír a lelkem, nem tud vigasztalódni. Az egyik barátnőm ma azt mondta, adjam el a lakást és vegyek két kétszobás lakást, és a fiaim lakjanak külön. Talán nem is lenne rossz ötlet. Hiszen úgyis csak a pénzem kell nekik, terhükre vagyok a sok zsörtölődésemmel és engem is kikészítnek a rendetlenségükkel. Talán ha elmegyek a nagyvilágba, akkor majd egy idő után hiányozni fogok. Vagy nem. Istenem, Istenem miért hagytál el engem?

A bejegyzés trackback címe:

https://segitseganyavagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr977700212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása