Régen írtam már, pedig nem állt meg az idő. Annyi minden történt velem különböző síkon és szinte, egyszerre de nem tudom, melyik fontosabb most? Azzal a gondolattal kezdtem el ezt a blogot írni, hogy milyen is anyának lenni? Azt hiszem minden nő, vagy legalábbis majdnem minden nő, amikor megszüli, gyerekét azt szeretné, hogy jó anya legyen. Nagyon jó anya. De mi az, hogy jó anya? Az elképzelések és tanítások mindennap változnak akár csak a gondolatok. A világ annyira felgyorsult, hogy szinte naponta paradigmaváltásokról lehet beszélni. Minden megtalálható az internet világában, mindenki jobban tudja módszerekkel és mégis. Huszonegy év anyaság után sem tudom, hogy milyen anya voltam és vagyok? Régen a nagy megfelelési vágyban talán több rosszat tettem, mint gondoltam volna. Mára már elengedtem ezeket a dolgokat. Ha jobban összevetem így alakult, lehetett volna jobban, de hát honnan tudhattam volna, mikor soha nem volt semmilyen példaképem? Vagyis hát voltak példaképeim, de nem minden esetre alkalmazhatóak. Ugyan az Anyám nem sokat tanított nekem, ezt így gondolva sokáig, ma már az ellentétjét gondolom. Sokszor a negatív dolgok jobban megtanítanak, mint a pozitívumok. Talán éppen azért választottam őt anyámnak, mert egy erős hatásra volt szükségem a fejlődésemhez. Ma már nem haragszom rá, sőt nemhogy megbocsátottam neki, hanem hálás vagyok is neki a sok szenvedéseimért is, mert tudom, hogy ezek által lettem jobbá és talán kicsit bölcsebbé is. Egész gyerekkoromban azon voltam, hogy jaj, Istenem csak olyan ne legyek, mint az Anyám. Most mégis mosolyogva konstatálom, hogy bizony vannak olyan tulajdonságaim, amik az anyámra emlékeztetnek és ezek nem feltétlen rossz vagy jó. Amint már tudod kedves olvasóm (?) hogy van nekem két csodálatos gyermekem. Kincsem és Okoska. Hát igen nem is olyan egyszerű ez az egész. Nagyon szeretem őket, mégis néha úgy gondolom, hogy nem mondtam elégszer és talán nem tudják, hogy mekkora bennem ez a szeretet. Hálás vagyok Istennek, amiért ajándékba adta őket nekem, hiszen így megtapasztalhattam a szeretet igazi és tiszta formáját. Az ember csak a gyerekein keresztül tapasztalja meg némiképpen az igaz és tiszta szeretetet. Amikor már az is elég, hogy adni tudsz, amikor azért is boldog vagy, ha látod, hogy ők a jó úton haladnak és boldogok vagy egészségesek. Nem fontos, hogy viszonozzák, már akkor is boldog, vagy ha tudod minden rendben velük. Igaz néha hiányzik a kisgyerek állapot, amikor még nagyon szükségük volt rám, amikor olyan jó volt ölelni őket, de hát minden mulandó, minden változik.
Az a jó, hogy lassan megtalálom a lelkem békességét. Nincs szemrehányás, nincs önvádaskodás, hogy mi lett volna ha. Tudom, hogy minden úgy történt az életemben, ahogyan történnie kellett. És mindenért hálás vagyok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
