Jöttem hazafele a munkából és hát mit mondjak, gyönyörű helyen járok. Körülöttem nagy hegyek és minden olyan tiszta és szép. A friss levegő az égkéksége, a nyári természet mindenütt minden zöld és barna és boldog kellene legyek. Jöttem egyedül az úton és sírtam. Fáj a lelkem. Nem tudom megmagyarázni miért, hiszen minden, amit kigondolok meg is teremtem. Az igaz, hogy a megvalósult dolgok nem olyanok, mint a megálmodottak, de hát valahol hibázok. Nem tudom miért sírok, csak úgy rám ömlik a szomorúság és jól esik sírni. Már nem teszek senkinek szemrehányásokat sem, mondogatom magamban… nincs semmi baj… minden rendben. Csak a szívem fáj egy kicsit, de majd elmúlik. Egyszer.