Nagyon lassan és simulékonyan lépett az életembe körülbelül ezelőtt 10-12 éve az Asztrológia. Mára már életem részévé hobbimmá titkos imádatommá vált. Mégis milyennek látom én az Asztrológiát?

Ma azon gondolkodtam el, hogy mit is jelent számomra az Asztrológia? A tudományok atyját. Akkora bölcsesség és tudás rejlik benne, hogy csak azoknak tud igazán és tisztán megmutatkozni, akik a legnagyobb alázattal közelednek feléje. A többieknek csak sallangot, üres csillogást dob oda, mint kutyának a csontot, hogy legyen min elrágódnia, addig is teljen az idő. Szerintem azért szükségeltetik alázat eme tudományhoz, mert emberi aggyal nem lehet felfogni azt a végtelenséget, amit magában, ölel ez a tudomány, ezt az életszemléletet. Véleményem szerint minden, mindennel összefügg, és hogy csak egy pár dolgot említsek a matematikai alapismeretek, a geometria, az orvostudomány, a növényvilág titkos és gyógyító hatása, az állatvilág viselkedése és fontossága, az ásványok mélységes titkai mind szorosan összefüggnek, a bolygok és csillagok állásával és azoknak pulzáló szükséges lüktetésével.

Az asztrológiához nem elég egy pár dolgot tudni, nem elég egy élet tanulása, ezért szeretném, hogy minél többet tanuljak. Tulajdonképpen onnan indult el ama vágyam, hogy a horoszkópomat megcsináltassam, hogy azt elemezve jobban megértsem a világot, ami körülöttem és bennem van. Mert ugye a smaragd tábla is megírta már egykor, hogy ami bent az, kint ami lent az fent?

Az asztrológiát tanulva eljutottam különböző más tudományokhoz vagy egyesek szerint nem tudományos sarlatán dolgokhoz. A legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor valamiről ítéletet mondunk. Általában az emberek arról mondanak ítéletet, amit nem ismernek. Ha nem ismerem, honnan vagyok benne biztos, hogy az, amit állítok igaz? Mert Xjakab azt mondta, nem is biztos, hogy az úgy is van. Erre szokták azt mondani, szél fúvatlan nem indul, de az is lehet, mire hozzám ér az a szél már egészen már képet mutat, mint amikor elindult ezért torzulhat el az én véleményem teljesen más irányban a valóditól. Lássunk csak egy példát. Évát a keresztény hitközösségben ismertem meg, nagyon lelkes és aktív tagja volt annak. A forrásközösség célja és működése számomra a mai napig is kedves emlékeket tart. Válás után lelkem sok keserűséggel telt meg és életem is egyre nehezebb időszakát életem meg. Akkora harag volt bennem, hogy nap, mint nap égetett és emésztette lelkemet. A harag fájdalommá vált és testet öltött bennem. Nap, mint nap fizikai fájdalmat éreztem, néha már a levegő vétele is nehezemre esett. Az a típusú ember vagyok, akinek, ha problémája van, akkor azon gondolkodik, hogyan oldja meg. Nem szeretek benne ülni és várni, hogy ki sajnál meg engem. Panaszkodni se igazán szeretek. Akkor azonban úgy éreztem, hogy bárhova fordulok, bárhonnan várom a segítséget, sehonnan nem kapom meg azt. Hogy pontosan elmondjam mi is történt, Okoskámmal voltak nagy harcaim. A gyerek egyre furcsábban kezdett viselkedni és én elkeseredésemben nem tudtam, hogyan tudnék segíteni neki. Nem akart iskolába járni, elkezdett hazudni, lopni, és ami a legborzasztóbb volt éreztem, hogy ellenem és maga ellen fordul. Mindenki ítélettel beszélt róla csak én láttam a vergődését, és akartam segíteni rajta, de bármit is tettem minden rosszul sült el. Nem bízott bennem és felvett egy olyan álarcot magára mintha az egész világ ellen fordult volna. Éjszakánkét eltűnt, nem tudtam hol keressem a 13 éves gyermekemet, és amikor előkerült ittas volt vagy éppen valami más ajzószerrel bedoppingolva. Az én kisvárosomban mindenki azt ajánlotta, tegyem ki az utcára, küldjem javítóintézetbe vagy kötözzem meg. Az apjának, amikor párszor elmeséltem mit művel alaposan elverte, amiért aztán bűntudatom volt, hogy nem hogy megvédjem még én okoztam a bántásokat. Az iskolából rendszeresen lógott és elkezdett nagyon gyanús alakokkal barátkozni. Mellette mindennap egész nap dolgoztam és igyekeztem a széthulló családomat összetartani. Az anyámat az öregotthonba vittem, hogy megóvjam ezektől a drámáktól. Tőle is csak azt hallottam, hogy ez a hála, hogy felnevelt és megszült, hogy most eldobom magamtól. Nem dobtam el, csak jobb volt ott neki. Neki minderről nem sok fogalma volt. A nagyobbik fiammal, Kincsemmel se sokat tudtam törődni, a legtöbb az volt, hogy idegesen ordítottam és adtam a parancsokat, hogy mit tegyen és mit nem. Nagyon erősnek akartam látszódni, közben belül úgy éreztem, hogy darabokra hullok össze. Az exem hat hónappal a válás után felszedett egy nőt és minden bosszúját úgy töltötte ki rajtam, hogy a gyerekeket ellenem uszította, mondván, hogy én szétzüllesztettem a családot. Nos, egy ilyen helyzetben kezdtem el járni a forrás hitközösségben, ahol szeretetet és békét éreztem. Egy pár dolgot elmeséltem magamról, de sokat nem. Nem akartam, hogy a gyerekemet gyűlöljék, vagy megvessék, azért amit tett, tudtam, hogy ő még nagyobb áldozat, és azért akartam megerősíteni magam, hogy segíteni tudjak rajta. A közösségben megtapasztaltam az ima erejét és gyógyító hatását. Amikor a kiscsoport elkezdett értem imádkozni, olyan energiákat éreztem, amit mai napig sem tudok megmagyarázni. Akkor ébredtem rá, hogy sokkal több az, amit nem ismerünk, mint az, amit igen. Apró kis porszemek vagyunk a mindenségben és mégis számítunk, mert amikor már azt hittem elveszek, valaki lehajolt hozzám és felemelt, a dolgok elkezdtek jó irányban alakulni. Egyesek azt mondanák, hogy a véletlenek sorozata. Én tudom, hogy Isten volt. Olyan embereket és lehetőségeket küldött az utamba, amivel megerősödtem és újra reménykedni kezdtem. A fiam is lassan el kezdett megváltozni. Lassan de valami elindult. Azt nem mondom, hogy teljesen megváltozott, de apró dolgokat vettem észre rajta. Nem jött haza tökrészegen, abbahagyta a műanyag szipókázást, és valahogy nagy nehezen befejeztük az iskolát, a 8 osztályt is. Ez idő alatt 5 iskolából utasították el, és valóságos bosszúhadjáratot kellett végigszenvednem különböző tanároktól. Én, aki mindig szerettem az iskolát, és mai napig is szeretek tanulni teljes szívemből megutáltam az iskolát.

De visszatérve az Asztrológiához. Éva, aki a közösség tagja volt elmesélte, hogy egykor őt is érdekelték a szellemvilág és egyéb horoszkópok. Egy adott percben odajutott, hogy elégetett és eltüntetett minden ilyen jellegű könyvet, mert kezdte érezni a sátán működését és az óta erősen elítéli mindazt, ami ezzel kapcsolatos. Nem tudhatom, hogy mit élt át és mit nem, de vallom, hogy nem az Asztrológia volt mindennek az oka. Az Asztrológia egy széles tudás, ami nem jó vagy rossz, egyetemes. A gond az, amikor ezt valaki céllal használja. Akárcsak a mágia, ami lehet fehér és lehet fekete. Ha jobban belegondolunk a gyógyítás is egy mágia. Sőt a mindennapi főzés is mágia. Elé veszel egy pár zöldséget, húst és fűszert és ábrákádábra és máris kész is van a finom étel. Vagy éppen ehetetlen, mert ezt hoztad ki belőle.

Ezért szükséges a mély alázat minden egyes dologhoz. Mielőtt kritikát mondanék, valamire előbb tanuljam meg, ismerjem meg lássam benne a jót is a rosszat is, utána állíthatom, hogy milyen. Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki ezt csinálná, kevesebb kritika volna és több dicséret. Nem hiszem, hogy a kritika építő jellegű lehet, a kritika csak rombolni tud. Hogy utána valami szép és jó felépül belőle, mint hamvaiból a főnix? Mint az hogy azt sem hiszem és vallom, hogy a cél szentesíti az eszközt. Nem lehet olyan cél, ami szentesíthet egy gyilkolást. Még akkor sem, ha Jézust veszik a szájukra. Jézus számomra a szeretet és a szeretet mindenek felett áll.