Már egy heténél is több, hogy beköltöztem. Jól érzem magam, mindennap valami újat találok ki. Listát készítek azzal, hogy mit kell, tegyek, mit kell, vásároljak és hogyan tovább. Függönyöket varrtam az ablakokra, mind egy kismadár szépítgetem a fészkemet. Még egy hét és megyek Dániába, a barátnőmet látogatom meg, már alig várom. Mire befejezem a lakás szépítését, megérkezik az én Okoskám. Dolgozik Németországban. Azt mondtam neki, ha kibírja a három hónapot ott, akkor eljöhet hozzám és megpróbálom beszerezni hozzánk, a húsgyárba. Nem olyan nehéz a munka, ha kibírja a három hónap próbaidőt akár meg is szokhatja. Ami meg a fizetést illeti jobb lesz neki, mint bárhol. Boldog vagyok, hogy azt látom, kezdett megkomolyodni, remélem ez így is lesz. Bár megsúgom neked, hogy néha kicsit azért félek. De ilyenkor elhessegetem magamtól a gondolatokat és csak a jóra gondolok. Mert a gondolatoknak teremtő erejük van.

Szeretek itt lenni. Csendes kis község és mégis modern is és nagyon tiszta, de amiért szeretek itt lenni azok az én hegyeim. Olyan gyönyörűek, hogy mindennap megcsodálom őket és hálát adok Istennek, hogy ezen a szép helyen lehetek.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Danke schön, vielen Dank.