Hát nem haltam meg, még nem, de megjártam a poklot, meg biza. De még azt se tudom, hogy kint vagyok vagy sem, de hogy nem a mennyországban vagyok az biztos. Valahol a kettő között? Az idén különleges karácsonyi ajándékot kaptam, de jobban szerettem volna, ha semmit se kapok. A fiam feldühödött rám, amiért azt mondtam neki, hogy az idei karácsony szerény lesz, a fa alatt csak édességre számítsanak.
- Azt kívánom, hogy karácsony estélyén halj meg. Ezt szeretném én karácsonyra.
- Jól van fiam, ha megnyugtat téged az, akkor elárulom neked, hogy én meg azt kívánom, hogy teljesüljön a kívánságod.
Később bocsánatot kért és megnyugtatott, hogy nem gondolta komolyan. Sajnos az én lelkem nem egy fekete tábla. Vesszük a szivacsot, bevizezzük és letörölünk mindent. Nem tudok úgy tenni, mintha meg se történt volna. De már a többi után ezt is becsomagolom. Néha azért most is beleüvölteném a levegőbe, Segítsééééég Anya vagyok!
Csé nem jött össze, volt nálam, beszélgettünk blabla, de nem szex nem volt. Pedig akarta volna. Másnap még a kezem se fogta meg, azt mondta még nem érzi úgy. Aztán se szó se kép. Akárcsak Pé. De ez már nem fájt annyira. Lehet, hogy nem volt szerelem? Lehet. Azon azonban elgondolkodtam és még most is agyalok rajta. Istenem mért vonzom a hülyéket? Miért nem tudok megszeretni egy olyan embert, aki viszont, szeressen, és aki valamennyire normális is legyen. Vagy én nem vagyok normális? Jó akkor ő is olyan őrült legyen akárcsak én. De az érzései tiszták legyenek, ne alakoskodjon annyit. Utálom, ha valaki nem őszinte, gondolkodik, még nem tudja, még vár, hátha, hátha.
Szilveszterre meghívtak egy szingli bálba, nem tudom, elmenjek? Nem kívánkozom, arra gondolok, ha unalmas lesz a társaság, akkor biza az szívás, kiadom a pénzt, hogy ne otthon, hanem egy vendéglőbe unatkozzak. De mi lesz, ha éppen ott ismerném meg a nagy Őt. No, ezen mosolygok, nem, nem, rég nem hiszek már ebbe. Csodák vannak, de nem mindenkinek van joga hozzá. Nekem eddig csak a munka és a nehézség jutott, miért lenne másképp?