Könnyű azokat az embereket szeretni, akik a barátaink, akiket szeretünk. Az igazi megpróbáltatás az, amikor olyan embereket tudunk szeretni, akik nem érdemlik meg, akik ellenséges magatartással vannak irántunk, akik nem tudnak szeretni. Mert, azoknak, akik nem tudnak szeretni, nagyobb szükségük van rá, mint bárkinek.

Azt mondom néha, amikor csúnyán viselkedik az én Okoskám, hogy bocsáss meg Uram, mert nem tudja, mit cselekszik. Pedig ő nem rossz gyerek. A szíve tele van jósággal, csak nem tudja magát türtőztetni, hirtelen robban, akár egy kiszámíthatatlan bomba.

Ma beszélgettem Farkassal. Apróságokról, hogy mi történt mindegyikünkkel az utóbbi időben. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt vele lenni. Eszembe jutottak az ölelései, a simogatása, minden, és szeretet töltötte el a lelkem. Nem tudom, ma sem tudom, mi volt az oka, hogy csak úgy megszakadt minden. Tudom, hogy én megtettem mindent, azért, hogy ez a kapcsolat menjen. Azt is tudom, hogy soha nem lesz már olyan, mint volt. Nem is akarnám újra kezdeni. Elveszett a bizalom. De nem haragszom rá. Szívemben szeretettel gondolok rá. Ami volt, az igazán nagyon jó volt. Hogy több nem lehetett, hogy nem öregedhetünk meg együtt, azt tudom. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Barétné hívott strandra, de ma nem megyek. Ma dolgozni, fogok, elvégzem a házi munkámat, aztán magamban leszek, mint már annyi sokszor és elmélkedem. Rendezgetek a házban, rendezgetek a szívembe, kitakarítok mindenütt, hogy tisztaság és rend legyen.